Így ismerkedünk mi

A Kicsi Lánnyal múzeumba mentem. Mert errefelé elviszik az aprónépet is a felnőtt múzeumba. Mert interaktív, mert ingyen van, és játszóház is tartozik hozzá, tematikusan. Ebben hajók éppenséggel.

A Kicsi Lány meg én fel-le sétálgatunk, nézelődünk, kérdez, felelek, fut, leintem, baktat szépen - működik. Magyart, angolt egyformán bírja. A Kicsi Lány meg én bevonzunk mindenféle gyerekeseket, ahogy ez szokásos. Gyereket, kutyát sétáltatva ismerkedni lehet.

Élénk beszélgetések, ki kicsoda, honnét jött, mit csinál, merre lakik, miféle a gyerek, mik a szokásai, melyik szebb, dicséretek. Hadd rohanjanak egy kört is, játszanak. Előkerül a kekszes doboz, megkínálás. Mosolygás, nevetés. Eltelik így vagy egy óra. Mennek a játszóházba, mi nem megyünk, mert bár fel voltunk iratkozva a délután 4-es menetre, lekéstük, az 5-ösre már nem fértünk be. Erre az egyik pár összenéz, és odaadja a két gyerek játszatására jogosító jegyből az egyiket, nem baj, akkor ők a kisebbet nem viszik be, az még úgyis csak négykézlábas, vigyem én inkább a Kicsi Lányt, nehogy szomorú legyen.

Kínai, török, indiai, spanyol, büszke berber és persze angol. Kedves zsizsgésben.

A játszóházban a Kicsi Lány fürgén házat épít. Odatipeg a Mégkisebb Lány, és nézi. Megérkezik Apuka, és magyarul szól a Mégkisebb Lányhoz. Mire én lehajolok a Kicsi Lányhoz, mint gondos felnőtt:

- Hallod, Kicsi Lány, magyarok!
Majd Apukára nézek széles vigyorral:
- Sziasztok!
Apuka rámnéz faarccal:
- Sziasztok!  

Megkezdeném a Smaragd Szigeten már megszokott, láthatóan itt is jól beváló "kezdjünk el beszélgetni a semmiről, majd lesz belőle valami" párbeszédet, hisz fél délután ezt csináltam most is, és milyen jól ment! Ám a mosoly rámfagy, mert látom Apuka máris felnyalábolja a Mégkisebb Lányt az építőkockák közül, morrantja neki, hogy irány a csúszda, és hátra se nézve elviharzik a játszóház túlsó végébe. 

Elnézően vigyorgok lebiggyesztett ajkakkal: az vesse Apukára először a követ, aki hibátlan... Hányszor váltottunk át Dublinban angolra, ha nem kívántunk honfitársainkkal ismerkedni? Finom oldalbabökés, bokánbillentés, összenézés, és akár a mondat közepén váltottuk a nyelvet, gyorsan a tömegbe olvadva boltban, utcán, kirándulóhelyen.

A Kicsi Lány játszik még néhány koromfekete kisfiúval, hidzsábbal lefedett kislánnyal, fut egy nagy kört az angol-kínai vegyespárossal, kicsit megtépik egymást egy loknis spanyollal, aztán gongatnak, és megyünk haza.

Azt kívánom neki, hogy soha senkinek ne akarjon hátat fordítani felnőttként majd!