Mindenki tudja, mennyire unalmas állást keresni. Irkálni az önéletrajzokat újabb és újabb formában, hozzá a kísérőleveleket, kitölteni a manapság divatos kérdőíveket terveinkről, önfényezésünkről, esetleg pszichológiai teszttel, vagy akár matematikai és helyesírási gyakorlatokkal megtűzdelve. Hogy mindig a hirdető szájíze szerint legyen. Különösképp unalmas ez, ha az embert semmiféle ambíció nem hajtja, vágya nincs egyéb, mint kissé megtépázott bankszámlájának újjáépítése valamiféle rendszeres bevétel által, hogy aztán újra kitörhessen a szabadságba. Az egész folyamat gépiessé válik, észre se vesszük, ahogy eltelnek vele a percek, órák, napok.
Ám egy szép napon megpillantjuk a hírneves Monty Python társulat hirdetését, amiben Muffokat keresnek! Őrület, ez nem lehet igaz! Ekkora szerencsét! Jaj, dehogynem, hiszen Angliában vagyok, miért ne láthatnék Repülő Cirkusz hirdetést! Most, igen, most be fogom bizonyítani, hogy van állás, amit szívesen elvállalok, ahova lelkesen megyek be minden reggel, és áldozom fel munkáltatóm részére értékes napjaim! Muff lehetek! Csak át kell esnem a felvételi hétpróbán.
Kérdőív matekfeladatokkal? Sebaj, ide vele! Helyesírás? Ó, ki fél attól! Szituációs gyakorlatok? Hehehe, hát ezek tök jópofák! Naná, hogyan is lehetnének mások, ha maga a Monty Python csapata írta!
Íme az egyik jelenet.
Sam és Bill vitatkozik, hogy szabad-e betegszabadságot kivenni más indokkal, mint betegség.
Sam: A minap annyira szép idő volt, el se tudtam képzelni, hogy bemenjek dolgozni! Mostanában rengeteget túlóráztam, és úgy gondoltam, hogy a cég tartozik nekem egy kis szabadidővel. Ezért hát betelefonáltam, hogy beteg vagyok...
Bill: Téééényleg??? Szerintem ez nem volt korrekt dolog! A főnököd és a kollégáid mind bíznak benned, azt hiszik, be fogsz menni a munkahelyedre, hacsak nem valóban beteg vagy.
Sam: Márpedig a táppénz jár, és nem is szoktam beteg lenni! A munkáltatónak tökmindegy, hogy azért hiányzom, mert tényleg beteg vagyok, vagy csak szükségem van egy nap pihenésre.
A Monty Python csapata azt a feladatot adta ennél a jelenetnél, hogy jelöljem meg, miszerint:
1. Billel értek egyet.
2. Billel értek egyet, de Samnek is valahol igaza van.
3. Mindkettőjüknek igaza van.
4. Sammel értek egyet.
5. Sammel értek egyet, de Billnek is valahol igaza van.
A Monty Python csapata azt a feladatot adta ennél a jelenetnél, hogy jelöljem meg, miszerint:
1. Billel értek egyet.
2. Billel értek egyet, de Samnek is valahol igaza van.
3. Mindkettőjüknek igaza van.
4. Sammel értek egyet.
5. Sammel értek egyet, de Billnek is valahol igaza van.
Ebben a pillanatban az álomnak vége szakad, és felébredek a konyhaasztalnál a laptop fölött görnyedve. Amit olvastam, az nem álom, itt van előttem a képernyőn. De a hirdető nem a Monty Python, hanem egy híres cég, és nem Muffokat keresnek, hanem szorgos kis hangyákat, akik elviszik vállukon a céget, hogy még híresebb legyen. Azonban a jelenet többszöri elolvasása után valahol mélyen igenis tudom, hogy a kérdéseket csakis John Cleese írhatta, épeszű HR-esnek vagy munka-pszichológusnak eszébe nem juthatott ilyen.
Válaszom a felsorolásban nem szerepelt, de biztosan helyes, hisz egy angol barátom súgta meg:
6. Minden attól függ, hogy Bill és Sam Mabelnek dolgozik-e vagy sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése