A Wikipédia szerint: A politikai korrektség (jelzőként használva: politikailag korrekt, szokásos rövidítése PC [píszí] az eredeti angol political correctness kifejezés alapján) olyan nyelvezetet, politikát, viselkedést, eszmét, gondolkodást jelöl, amely igyekszik minimalizálni az egyes vallási, etnikai, kulturális vagy egyéb közösségek megsértését.
Szerintem: Kifejezetten jó fej viselkedés, minek következtében az ember mindenkivel megtanul együtt élni. Már kisgyerek kortól hatékonyan tanítható, amivel az itteni iskolák élnek is. Nem, nem mondjuk azt, hogy Józsi, a meleg kollégám, hanem Józsi, a kollégám. Nem, nem mondjuk azt, hogy ezen a környéken túl sok a lengyel, elfog az ideggörcs ahogy ugatnak a ronda nyelvükön, be nem fogják egy percre se, ha nem együtt gyalogolnak, akkor telefonban, és minden második szavuk a kurva, hanem azt mondjuk, hogy izgalmas lengyel környék, otthonra emlékeztet, vannak cukrászdák, bárhol lehet savanyúkáposztát meg túrót kapni, a friss császárzsömléről nem is beszélve!
És az ember esetleg naivan azt hiszi, hogy ezzel minden probléma el van rendezve. Ám a máz alatt vulkán fortyog. Mik zajlanak a négy fal között? Odahaza, baráti körökben? Ki tudja.
***
A nepáli kifőzde tulajdonosa okos ember. Nem csak fűszeres curryket, biryanikat és momo batyukat árul, hanem hagyományos angol dolgokat is, fish and chips, hamburgerek, angol reggeli. Még a curryt is lehet kérni hasábkrumplival, szentségtörés. Így széles réteget elégít ki: ott ül a minimálbér alatti fekete óradíjon tengődő nepáli vagy indiai kétkezi munkás, meg a kispénzű angol és egyéb fehér is. Vagy aki csak jót akar enni kevés pénzből.
Az angol bácsikákat még biztos nem a píszí jegyében nevelték az iskolában. Mind egyesével ülnek, de át-átkiabálnak egymásnak, kocsmai a hangulat, pedig alkohol itt nincs. Ismerik egymást jól a külvárosban.
- Hogy mivé lett ez az ország! Ez a rengeteg idegen!
- Az! Tíz év múlva káoszba süllyedünk. De mindegy, azt már úgyse érem meg!
- Én se! De sajnálok mindenkit!
Közben jóízűen falatozzák az apró barna bőrű szakács által készített finomságokat, melyeket a hasonlóan aprócska barna nő vitt az asztalokhoz. Épp egy nagy tál momót tesz le egy barna fiatalember elé.
- Na, ez aztán milyen büdös egy kaja! - rikkantja az egyik bácsi, ahogy elhalad mellette a pincérnő.
- Az! Mint a három napos zokni! - teszi hozzá egy másik bácsi.
- De azért finom! - kontráz a harmadik.
- Igaz, igaz, azért finom, de akkor is igen büdös! - értenek egyet és falatoznak tovább.
Hamarosan feláll az egyik asztaltól a négy nepáli külsejű fiú, megköszönik az ételt és távoznak.
- Na, elment a kínai maffia! - jegyzi meg hahotázva az egyik bácsi.
- Az hát, a kínai maffia! Nem is az olasz! - tódítja a második.
- Azért volt ilyen csönd, mert itt ült a maffia! A kínai! - bölcselkedik a harmadik.
És megpaskolja a tányérokat leszedő kis barna nő karját.
- Na mit szólsz, kedves, elment a kínai maffia!
Én pedig legközelebb már csak elvitelre kérem a vacsorám. A nem píszí bácsik elrontanák bevándorlói étvágyam. Meg ne adj isten odaszólok, hogy akkor miért tetszik itt falatozni, az apró barnáknál?
***
- Ti büdös majmok! Ti! Hogy mennétek vissza Afrikába a falutokba, majd akkor megtudjátok milyen az igazi élet! Se áram, se folyóvíz, se rendes cipő, se orvos, se orvosság, étel is épp ami, szarhatnátok a közös latrinába, na persze, kokakóla meg hamburger meg ájfón! Majmok! Itt üvöltöztök, nem tudjátok hogy kell viselkedni! Majd ott a körmötökre néznek, mindenért jár két pofon meg egy seggberúgás, nincs ám gyermekvédelmi hatóság! Menjetek vissza, azt érdemlitek! - ordítja a termetes nő a hangoskodó fekete bőrű tinikupacnak a buszmegállóban, várjuk, mikor ver rajtuk végig súlyos retiküljével. Ő megteheti. Mert maga is fekete.
Vagyis nem. Nem. Nem néger. De nem is fekete. Hanem afrikai. Így píszí.
***
- Zsidókhoz mész vendégségbe? Csak óvatosan, vannak azok a koszos fajta zsidók! Tudod, a poharak, evőeszközök, a vécéülőke... Jól nézz körül! Jó ég, micsoda kosz tud zsidóknál lenni! - és látványosan megborzong a zsidónő.
Vajon a belterjes önsértegetés píszí vagy nem píszí?
***
- Háh, nézzétek mim van! - tolom a kollégák képébe a tányért a hatalmas szelet csokitortával, tetején eprek, málnák és egyéb bogyók kupacban. - Ilyen az én szerencsém! Csak kimentem a konyhába vízért, mire ott ültek a takarítónők, épp az egyikőjük szülinapját ünnepelték, és azonnal levágtak nekem egy eeeeeekkora szeletet! Láttam a dobozt! A francia cukrászdából van bibibi!
- Aha.
- Ja.
- Én is voltam a konyhában az előbb, ott ültek, rám se bagóztak.
- Aha. Rám sem. Vissza sem köszöntek.
- Sose köszönnek vissza.
És egyszerre mondja az angol, az indiai, a bangladesi, a dominikai, a nepáli, a zimbabwei és a svájci savanyú arccal:
- Neked azért adtak, mert azok a nők mind ukránok, és te is kelet-európai vagy. Ha mi azok lennénk, nekünk is adtak volna!
És visszafordulnak a gépeikhez. Egy vakkantás.
- Meg ezért fogadják a köszönését is.
Néma klimpírozás a klaviatúrákon.
Savanyú a szőlő? Nánánánánáná. Végre előnyét érzem hovatartozásomnak. Kit érdekel, hogy nem píszík a kollégák, ha enyém a torta?
***
- Te kelet-európai vagy? Dehogyis! Ki mondta ezt a hülyeséget?
- Mindenki! Itt így vagyunk besorolva.
- Nézd, én hatvan éves vagyok, rég jártam iskolába, de határozottan emlékszem, úgy tanultuk, hogy Magyarország Közép-Európa! A kelet-európaiak azok a szemét pöcsfejek, az oroszok, ukránok, litvánok, lengyelek, na azokkal próbálj dolgozni, átvágnak, mind csak a saját fajtáját védi, én már csak tudom, ukrán a főnök, hogy rohadna meg, és az a sok lotyó körülötte! A magyarok közép-európaiak! - adja elő szokásosan tüzes monológját a spanyol takarítónéni, piros kendőt is lobogtatna, ha lenne bika a közelben.
- Eh, hagyjuk, mi is így tanultuk, de te meg én máshol jártunk iskolába, ott úgy tanították, ezek meg itt így tanulták, kelet, slussz.
- Ezek itt mind agyatlan pöcsfejek! Sötétek, mint az éjszaka! Britek! Ugyan már! Na, hozom a porszívót.
Az ember a befogadók felé kiélezetten kritikus. Rómában nem tud teljesen rómaiként élni, hozta velejében, vénájában a mást. Azért igyekszik. De előfordul, hogy nem píszí.
