Ecc, pecc, kimehetsz...

Keresd meg a rosszfiút a veszélyes metropoliszban! Napi kis bűncselekmények, és, valljuk be, terrorizmus emlékei, agyunkban ott csilingelő veszélye, egy-egy vallási vagy faji támadás ide-oda.

Padon várakozom a metró kijáratánál egy napfényes vasárnapon. Szokatlanul hosszú és meleg a nyár a máskor hűvös óceáni éghajlaton ezúttal, így a korzózó járókelők arca is derűs. Most lehet hordani a szokásosan évente csak egy-két alkalommal előkerülő nyári ruhát, sőt, érdemes néhány új példányt is beszerezni.

Fehérek sportosan, elegánsan vagy szakadtan, kamaszok ízléstelen divatban, trendi melegek, olaszok márkás holmikban, turbános pandzsábiak száris asszonyaikkal, misére fodrokba és öltönybe kiöltözött afrikaiak, spanyolok nyakba csavart óriás kendőkkel, szakállas arabok csadoros feleségekkel, karibi rasták a papagáj színeiben, kipás zsidók parókás oldalbordákkal, csámpás távol-keleti lánykák. A forgalmas helyszínt jópár rendőr pásztázza érdektelen arccal, mindig többen álldogálnak itt, sosem  történik semmi.

Én pedig a megunhatatlan tarka tömeget pásztázom, és gondolom, hogy ez így jó. Ebben a minutában elém gurul biciklijén a fiatal fekete bőrű fiú, akin a csodás nap ellenére becipzárazott tolldzseki és kötött sapka van. Megáll a lámpaoszlopnál, kezében bőrkesztyűt tart és ő is pásztázza a járókelőket.

Furcsa érzés vesz erőt rajtam. Itt valami nem stimmel. Talán fel kéne állni erről a padról, ami annyira közel esik hozzá, és inkább a sűrű tömegben várakozni. 

Mire ezt gondolom, máris három rendőr veszi körül a fiút. Terpeszben állva támasztja az oszlopot, és az egyik közeg alaposan áttapogatja a nadrágszárait. A dzsekit is megvizsgálják, miközben polár pulcsiba bújtatott felsőtestét motozzák. Majd következik a sapka, alóla művészien elrendezett hajfonatok kerülnek elő. Rázza a rendőr a sapkát, ki is fordítja, de hiába. Rádiózás folyik, felírnak pár adatot, de láthatóan nem találnak semmit. Gurulhat tovább.

Úgy látszik, ebben a városban csak akkor lehet gyanút kelteni, ha valaki kánikulában téli ruhát vesz föl.

Anyanyelv

Két hete nem hallottam élő magyar szót, mivelhogy honfitárskáim, kikkel amúgy napjaimat töltöm, nyaralás okán magamra hagytak egy egész hónapra. Már aggódtam, hogy nyávogó akcentusom lesz, és majd olyan fordulatokat használok, hogy a macska fel van mászva a fára.

De aztán megláttam őket a buszmegállóban az üvegpaloták tövében. Vagyis meghallottam őket, a magyar lányokat. Az egyik varjúnak volt öltözve, kezében a legdrágább ábécélánc szatyrát lóbálta. A másik egész biztosan a fitnesszből jött, hóna alatt pedig vasalódeszkát szorongatott eredeti csomagolásában.

Aztán beálltak mellém fenn a járgányon. A magyar nyelvtanból felfrissíthettem a Jelzők, a  Zsargon és A névelő használata személynevek előtt fejezeteket, és felidézhettem a leírás fogalmát.

A Flóra az olyan fura. A Flóra kapcsolatfüggő, mindegy, csak legyen neki valaki. A Flóra egyszerre öt-hat pasinál mozgatja a szálakat. A Flóra hívogatja a pasikat, őt nem hívják soha. A Flóra szánalmas. A Flóra a minap az exét is felcipelte egy dugásra, kettőkör jött, ötkor ment a pasi, hajnalban persze, jött szembe az előszobában, mikor Vasalódeszkás a klotyóba ment, és jött szembe megint, amikor ismét ment a klotyóra a Vasalódeszkás (mi van neki, vesemedence-gyulladása, hogy egész éjjel a klotyóra jár? - kérdeztem magamban). A Flóra képes volt csirkepörköltet főzni a pasinak, akivel még össze se jött, aztán a pasi nem érkezett meg a vacsorára. A Flóra nevetséges tehát. A Flóra hazudozó, mert mindegyik pasi azt hiszi, ő az egyetlen. A Flórának akkor is hülye elképzelései vannak, ha lakást keres. A Flóra azért jár tánciskolába, hogy hátha bepasizik ott is. A Flóra közelebb akar költözni a tánciskolához, ki látott már ilyent, ezért költözni arra a proli környékre. A Flóra amúgy normális meg rendes csaj lenne. A Barbi is megmondta.

Ekkor következett az én megállóm. Leszálltam, nagyot fújtam, és arra gondoltam, de jó, hogy nem értem, amikor ebben a tarkabarka városban a járókelők bengáliul, szuahéliül, hollandul, thaiul, litvánul, héberül, kreolul vagy épp törökül csacsognak mellettem.

Házam a váram

Az X Generáció randizik. Harmincasok, negyvenesek: a hatvanas, hetvenes évek szülöttei. Válások, félresikerült együttélések, megmagyarázhatatlan koppanások után és közepette. 

Az egyik halmaz ész nélkül rohan bele mindenbe, mindegy, csak legyen valaki.

A másik halmaz meg...

Nem az első randi, lement már pár kör, toporgás, kerülgetősdi is. Így a hölgy a mostani alkalomra fogkefével, és egyéb, diszkréten meg nem említendő tartozékokkal érkezik csinos kis retiküljében, gondolván ideje lesz áttérni a felnőtt dolgokra. Feltehetően az úr ugyanígy gondolja, csak épp retikül nélkül. 

Kellemes pár óra után az úr nagy levegőt vesz búcsúzkodásnál.
- Most akkor elmennék hozzád...
- Hozzáááám??? Azt hittem hozzád megyünk! - csattan fel a hölgy.
- Megyek én szívesen hozzád! - erősködik az úr.
- Nem, nem, a te lakásod csak húsz perc ide, az enyém viszont negyven! Felesleges olyan messze jönnöd, ha már eddig eljöttem én! - elemez a hölgy.
- Az nem jó! - kiált fel az úr.
- Hozzám nem jössz! - sikítja a hölgy. - Nem bírom, ha valaki ott van nálam!
- Pontosan, én se bírom, ha nálam van valaki! - kontráz az úr.
- Ezért úgy készültem, hogy én megyek hozzád! - magyarázza a hölgy.
- Én meg tehozzád! - bólogat az úr.
- Hát akkor én most hazamegyek - mondja a hölgy, és különösképp nem érez semmit.
- Én is - mondja az úr, s hogy ő mit érez, csak ő tudja.

Másnap minden a megszokott módon megy tovább. Hogy ki nyitja ki a nagy tölgyfa kaput láncokon, majd kiderül. Ha egyáltalán.

Korlátok

Komolyabban

Muzulmán lány. Büszke modernségére. Hollófekete haját nem takarja kendő. A ramadánt mégis tartja. Ebédelni most majd nem jön velünk egy hónapon át, olyankor üldögél egy padon, nézelődik. Majd eszik este kilenckor meg éjjel kettőkor.

Délután bezárkózunk egy kisebb irodába, közös dolgunk van, együtt tudunk csak haladni, csendben, másoktól elzárva. Besüt a nap, kánikula van. Izgalmas régi épület, a légkondicionálót nélkülözi. Lehúzzuk a redőnyt, hármason megy a ventillátor, hiába. Folyamatosan kortyolok a kétliteres vizespalackból. Intenzív agymunka. Már két órája izzadunk az apró helyiségben, amikor mondja, hogy rosszul van. Megvilágosulok, hogy egy kortyot sem ivott. Megszidom, az orra alá dugom a palackot. Felvilágosít, hogy inni sem szabad napközben a ramadán alatt. Eszembe jut, hogy így igaz, zavarba jövök tiszteletlenségemtől. Elnézést kérek, hogy folyamatosan ittam és ezzel nehezítettem a dolgát, amire persze rávágja, hogy dehogyis, vedeljek csak nyugodtan. Közben arra gondolok, hogy persze miért is kéne nekem szomjaznom, csak mert ő önmagát kínozza.

Menjünk, sétáljunk egyet, ajánlom fel. Egy kör az utcán, elterelő beszélgetés. Visszafelé bemegyünk a mosdóba, folyassa a csuklóira a vizet, mondom neki, talán ez is hűti, segíti. Én is folyatom. Beáll a másik csaphoz, elindul a vízsugár. Mosolyogva elkiáltja magát:

- Ez jó, ez nagyon, nagyon jó! Nagyon köszönöm, ez annyira jó!

Aztán elkomorul.

- Jaj, ilyeneket most nem szabadna mondanom, nagy illetlenség!

Hazamenetelig már se nem panaszkodik, se nem örömködik.

Komolytalanabbul

Hindu fiatalember, a jó étkek nagy híve. 

- Nem hiszed el, mi történt velem! Két éve járok birka hamburgerért egy büfébe, úgy havonta egyszer szoktam beülni a sógorral. Már nagyon kívántam, úgyhogy elmentem egyedül. Kivételesen délután volt, nem este, és egy olyan fickó állt a pultban, akit még nem láttam. Mondom neki, hogy kérem azt a jófajta birka hamburgert, mire közli, hogy ő 14 éve itt dolgozik, de soha nem árultak birkából hamburgert!

Röhög. Így én is könnyebben ejtem ki a számon azt, ami neki elég ijesztő lehet.

- Nos, akkor csak marha lehetett, ismerve az itteni választékot...

- Így igaz...

- Ó te jó ég! Pfffff, nagyon sajnálom! Ezek indiaiak?

- Nem, libanoniak. 

- Hát, ügyesek... Egyszer se mondták, hogy nem birkából van?
- Bizony nem!
- Szégyelljék magukat! Most mi lesz?

- Az ügyvéd haverom utánajár, hogy mit lehet tenni.
- Ő is hindu?
- Nem, muzulmán. Nagyon kiakadt. Képzelheted, én még ott vitatkoztam is, hogy de pedig két éve járok a birka hamburger miatt, a fickó meg hogy olyan itt sosem volt!

- Atyám...

- Hát öregem, ez azt jelenti, hogy ha két éven át havonta mentél, huszonnégy alkalommal ettél marhahúst. És mivel 20 dekás a hamburgerpogácsa, megettél összesen 4 kiló 80 dekányi tehenet! - szólal meg a kibicelő szikh kolléga, vihog veszettül, és még hozzáteszi, hogy az is lehet, hogy ló volt, akkor meg tulajdonképp mindegy. Röhögünk mi is.

- A legrosszabb az egészben, hogy még tökre élveztem is! Ha anyám megtudja, kitagad! Az asszonynak már elmondtam, olyan feje lett, azt hittem mentőt kell hívni, piros volt, mint a stoptábla!

- Ne búslakodj, hazafelé elviszlek Shepherds Bush-nál a német kolbászoshoz. Nem elég, hogy finom, hótt ziher, hogy disznóból van, mindig disznóból csináljuk a kolbászt! - világosul meg a közép-európai fejem.

Dagadt Bratwurst, zsömle, sült hagyma, mustár, ketchup, más szószt rárakni nem engedek, mi ezt szoktuk csak, hangoztatom. Félúton elhangzik az ítélet. 

- Tényleg finom, igazad volt, de fogalmad sincs, mennyire finom az a rohadt hamburger!

Megtörve
Ugyanaz a muzulmán lány, a ramadán harmadik hetében. Ismét kettesben az aprócska irodában.
- Mentek ma curryzni?
- Nem megyünk, tegnap voltunk.
- Ó! És mit ettetek, húsost vagy vegetáriánust?
- Húsost, dopiazát.
- Ó... Milyen volt?
- Nagyon finom, mint mindig! 
- Dahl is volt hozzá?
- Persze hogy volt, meg a szokásos, naan, popadom...
- Csípett?
- Csak amennyire kell.
- Ó! És a chutney-k jók voltak?
- Aha! Megint biztos, hogy háznál készültek, nem konzerv!
- És mit esztek ma?
- Grillezünk. Ezért ettük tegnap a curryt. 
- És mit fogsz enni a grillről? 
- Még nem tudom. Nagyon meleg van, ilyenkor nem annyira kívánom a húst, úgyhogy lehet csak zöldségeket.
- Csirkét se?
- Lehet még azt se. Majd eldöntöm, amikor látom.

- Unom a böjtöt, elegem van! Fáradt vagyok, alig élek, minden bajom van. Most lemegyek egy csokiért a büfébe, és majd én is grillezek veletek, jó?
Háromnegyed tizenkettőkor áll az ajtónkban, induljunk már, egy percet se vár, csigák vagyunk, mi az, hogy nem ilyen koránra terveztük és még dolgunk van! 
Két hatalmas csirkecombbal, körettel, kenyérrel érkezik az asztalhoz. Értetlenkedő tekintetek.
- Nem böjtölök, elég volt!!!
- ???
- Különben is, anyám már két napja megszegte, a vőlegényem meg egyáltalán nem is böjtölt!
És maga elé veszi az epertortát.  

Korlátlanul

Boldog ember vagyok. Az életem csupa eszem-iszom. Bármikor, bármit.