Korlátok

Komolyabban

Muzulmán lány. Büszke modernségére. Hollófekete haját nem takarja kendő. A ramadánt mégis tartja. Ebédelni most majd nem jön velünk egy hónapon át, olyankor üldögél egy padon, nézelődik. Majd eszik este kilenckor meg éjjel kettőkor.

Délután bezárkózunk egy kisebb irodába, közös dolgunk van, együtt tudunk csak haladni, csendben, másoktól elzárva. Besüt a nap, kánikula van. Izgalmas régi épület, a légkondicionálót nélkülözi. Lehúzzuk a redőnyt, hármason megy a ventillátor, hiába. Folyamatosan kortyolok a kétliteres vizespalackból. Intenzív agymunka. Már két órája izzadunk az apró helyiségben, amikor mondja, hogy rosszul van. Megvilágosulok, hogy egy kortyot sem ivott. Megszidom, az orra alá dugom a palackot. Felvilágosít, hogy inni sem szabad napközben a ramadán alatt. Eszembe jut, hogy így igaz, zavarba jövök tiszteletlenségemtől. Elnézést kérek, hogy folyamatosan ittam és ezzel nehezítettem a dolgát, amire persze rávágja, hogy dehogyis, vedeljek csak nyugodtan. Közben arra gondolok, hogy persze miért is kéne nekem szomjaznom, csak mert ő önmagát kínozza.

Menjünk, sétáljunk egyet, ajánlom fel. Egy kör az utcán, elterelő beszélgetés. Visszafelé bemegyünk a mosdóba, folyassa a csuklóira a vizet, mondom neki, talán ez is hűti, segíti. Én is folyatom. Beáll a másik csaphoz, elindul a vízsugár. Mosolyogva elkiáltja magát:

- Ez jó, ez nagyon, nagyon jó! Nagyon köszönöm, ez annyira jó!

Aztán elkomorul.

- Jaj, ilyeneket most nem szabadna mondanom, nagy illetlenség!

Hazamenetelig már se nem panaszkodik, se nem örömködik.

Komolytalanabbul

Hindu fiatalember, a jó étkek nagy híve. 

- Nem hiszed el, mi történt velem! Két éve járok birka hamburgerért egy büfébe, úgy havonta egyszer szoktam beülni a sógorral. Már nagyon kívántam, úgyhogy elmentem egyedül. Kivételesen délután volt, nem este, és egy olyan fickó állt a pultban, akit még nem láttam. Mondom neki, hogy kérem azt a jófajta birka hamburgert, mire közli, hogy ő 14 éve itt dolgozik, de soha nem árultak birkából hamburgert!

Röhög. Így én is könnyebben ejtem ki a számon azt, ami neki elég ijesztő lehet.

- Nos, akkor csak marha lehetett, ismerve az itteni választékot...

- Így igaz...

- Ó te jó ég! Pfffff, nagyon sajnálom! Ezek indiaiak?

- Nem, libanoniak. 

- Hát, ügyesek... Egyszer se mondták, hogy nem birkából van?
- Bizony nem!
- Szégyelljék magukat! Most mi lesz?

- Az ügyvéd haverom utánajár, hogy mit lehet tenni.
- Ő is hindu?
- Nem, muzulmán. Nagyon kiakadt. Képzelheted, én még ott vitatkoztam is, hogy de pedig két éve járok a birka hamburger miatt, a fickó meg hogy olyan itt sosem volt!

- Atyám...

- Hát öregem, ez azt jelenti, hogy ha két éven át havonta mentél, huszonnégy alkalommal ettél marhahúst. És mivel 20 dekás a hamburgerpogácsa, megettél összesen 4 kiló 80 dekányi tehenet! - szólal meg a kibicelő szikh kolléga, vihog veszettül, és még hozzáteszi, hogy az is lehet, hogy ló volt, akkor meg tulajdonképp mindegy. Röhögünk mi is.

- A legrosszabb az egészben, hogy még tökre élveztem is! Ha anyám megtudja, kitagad! Az asszonynak már elmondtam, olyan feje lett, azt hittem mentőt kell hívni, piros volt, mint a stoptábla!

- Ne búslakodj, hazafelé elviszlek Shepherds Bush-nál a német kolbászoshoz. Nem elég, hogy finom, hótt ziher, hogy disznóból van, mindig disznóból csináljuk a kolbászt! - világosul meg a közép-európai fejem.

Dagadt Bratwurst, zsömle, sült hagyma, mustár, ketchup, más szószt rárakni nem engedek, mi ezt szoktuk csak, hangoztatom. Félúton elhangzik az ítélet. 

- Tényleg finom, igazad volt, de fogalmad sincs, mennyire finom az a rohadt hamburger!

Megtörve
Ugyanaz a muzulmán lány, a ramadán harmadik hetében. Ismét kettesben az aprócska irodában.
- Mentek ma curryzni?
- Nem megyünk, tegnap voltunk.
- Ó! És mit ettetek, húsost vagy vegetáriánust?
- Húsost, dopiazát.
- Ó... Milyen volt?
- Nagyon finom, mint mindig! 
- Dahl is volt hozzá?
- Persze hogy volt, meg a szokásos, naan, popadom...
- Csípett?
- Csak amennyire kell.
- Ó! És a chutney-k jók voltak?
- Aha! Megint biztos, hogy háznál készültek, nem konzerv!
- És mit esztek ma?
- Grillezünk. Ezért ettük tegnap a curryt. 
- És mit fogsz enni a grillről? 
- Még nem tudom. Nagyon meleg van, ilyenkor nem annyira kívánom a húst, úgyhogy lehet csak zöldségeket.
- Csirkét se?
- Lehet még azt se. Majd eldöntöm, amikor látom.

- Unom a böjtöt, elegem van! Fáradt vagyok, alig élek, minden bajom van. Most lemegyek egy csokiért a büfébe, és majd én is grillezek veletek, jó?
Háromnegyed tizenkettőkor áll az ajtónkban, induljunk már, egy percet se vár, csigák vagyunk, mi az, hogy nem ilyen koránra terveztük és még dolgunk van! 
Két hatalmas csirkecombbal, körettel, kenyérrel érkezik az asztalhoz. Értetlenkedő tekintetek.
- Nem böjtölök, elég volt!!!
- ???
- Különben is, anyám már két napja megszegte, a vőlegényem meg egyáltalán nem is böjtölt!
És maga elé veszi az epertortát.  

Korlátlanul

Boldog ember vagyok. Az életem csupa eszem-iszom. Bármikor, bármit.