Fogadott öcsém áll meg az ajtóban pontban öt órakor.
- Na mi van, te nem jössz?
- Nem, nem, találkozom egy barátnőmmel, de még túl korán van elindulni. Addig elolvasgatok.
- Sötét van kinn, itt meg te maradsz egyedül. Tudod mennyire kihalt az épület. Nagyon vigyázz magadra! Ha gondolod, zárd be belülről az ajtód. Meg ne ülj a nyitott ablakban. Tudod a porta számát, hogy ha valami van, odaszólhass?
- He? Igen, tudom!
- És tudod merre kell menned tűz esetén?
- Ööö... igen, tudom!
Addig kényelmes kis szigetnek tartott irodám rémjárta barlanggá változik, behúzott nyakkal ülök, minden reccsenésre összerezzenek, és a vécéig is alig merek elmenni a kísértetlakta viktoriánus folyosón.
Két héttel később pontban öt órakor.
- Na mi van, te nem jössz?
- Nem, nem, találkozom egy hazai ismerőssel, de még túl korán van elindulni. Addig elolvasgatok.
- Sötét van kinn...
- Elég! Elég! Azt a teremburáját! Hogy minden alkalommal rám hozod a frászt! Jegyezd meg, én jövök-megyek a világban, éjjel és nappal, egymagam, sose történik semmi! Kiválóan rendezem az életem! De miattad tele a gatyám!
- Jól van na, én vagyok itt az egyetlen férfi, nekem muszáj rátok vigyáznom és mindenre gondolnom kell!
***
- Na mi a ma esti program?
- Hát az az igazság, hogy randira megyek. Tudod, meséltem...
Fogadott öcsém fölém növekszik.
- Ugye valami normális helyen?
- Nyugi! Kávézó!
- Aha! Tessék, itt egy huszas, tedd el, legyen nálad pénz! Ha egy nő férfivel találkozik, mindig legyen nála pénz!
- Tessék??? Te meg vagy huzatva, miért ne lenne nálam pénz? Meg bankkártya is van.
- Akkor is tedd el! Ki tudja mi ér. Vagy csak nem fizeti ki a számlát. A sajátját sem, úgy értem. Eltűnik, mikor azt mondja, hogy a mosdóba megy. Vagy taxi kell. Bármi lehet.
- Dehogy teszem el! Van pénzem!
Egy óra múlva megállapítom, hogy maradék kis készpénzem elköltöttem délben a menzán. A legnagyobb lelki nyugalomban bedugom a kártyám az automatába, és mit látok? "A kívánt összeget nem tudjuk kiadni, az elérhető egyenleg 2 font". Bedugom egy másik bank automatájába, ugyanez az eredmény. Azt a büdös &#>!+"=§<*'/%÷&#>!+"=§<*'/%÷&#>!+"=§<*'/%÷&#>!+"=§<*'/%÷&#>!+"=§<*'/%÷!!!!!! Nem tettem rá pénzt, a többi kártya meg otthon van!
Az egyetlen értékem a békávé bérletem és egy pár arany fülbevaló a fülemben.
Folyik a nyakamba az eső az ereszcsatornáról, és az addigra tőlem városnyi távolságra tartózkodó fogadott öcsém bankjegyére gondolok.
***
Elfogadom, igen, ezentúl elfogadom, a mankót, a segítséget, értékelem, hogy vannak, akik adni akarnak, határozom el. Ez lenne a normális. XXI. század ide vagy oda. Nő vagyok, befogadó, elfogadó. Mostantól minden megváltozik! Pokolba a szüfrazsettekkel!
***
Megyek a pubba, mint minden csütörtökön. Hórihorgas cimborám, látom, egy felettébb jól vasalt idős úriemberrel társalog a sarkon. Odamegyek én is, vigyor, köszönés, meglepődés kifejezése, hát te itt a sarkon.
Hórihorgas cimborám előveszi a pénztárcáját, kiemel belőle harminc fontot, és a kezembe nyomja.
- Menj csak, mindjárt jövök utánad! Rendelj kaját meg amit inni akarsz, nekem pedig egy pint Fosterst! Ennyibe biztos beleférünk.
Mert ebben a pubban előre kell fizetni.
Az új életszemlélet fényében semmiféle szabadkozás, semmiféle tologatás, jaj nem kellene, ide-oda. Hanem természetes, L'Oreal, mert megérdemlem mosoly, megköszönés, zsebrevágás, és távozás a pub irányába. Nahát, mekkora dzsentlemen ez a hórihorgas fickó!
Még hallom, ahogy a felettébb jól vasalt idős úriember megjegyzi:
- Te pénzt adtál neki??? Hát mi lett az emancipációval???!!!
