Ancsa túlélési praktikái jégkorszak idejére

Hajdanában-danában, egy messzi-messzi forró országban túlélési praktikákról írtam igazán hasznos posztot hőségriadó esetére.

Ezért a mostani össz-európai helyzetben eljött az ideje annak, hogy feldolgozzam a jégkorszak túlélési praktikáinak témakörét. 

Én, kérem szépen, erre nem számítottam! Arra igen, hogy megint nem lesznek nyaraim, helyettük szürke ősz-szerű valami vesz majd körül. De előtte, legalább előtte, van enyhe tél, kellemes tavasz feltöltődni a semmitmondó nyári hónapokra. Ez most elmaradt. Töltődés nincs. 

Havak ott, ahol nem szoktak havak lenni. Mínuszok ott, ahol nem szoktak mínuszok lenni. Alig pár fokok akkor, amikor már tizenfokoknak kellene lenni.
Mindamellett, hogy hét telet húztam le az oroszoknál, és öt évet nyaratlanul az íreknél, meg kell állapítanom, hogy semmiféle praktika nem jut eszembe azon kívül, mint hogy gubózzunk be otthonunkba, igyunk forró vagy alkoholos dolgokat, használjuk a legtöbb plédet, és ki se nézzünk az ablakon.
Természetesen, próbáljunk alkalmazkodni a klímához! Mert az életet attól még élvezni kell! Elmentem ezért zokszó nélkül mindenhova, ahova akartam. Álltam fagyban, esőben, bámultam a rendezvényeket, jöttem-mentem, találkoztam. Mert éljünk túl, menjen minden tovább!
Aztán megérkezett a láz, majd a nátha, most meg az arcüreggyulladás, doktornénivel, antibiotikummal.
Megállapítható, hogy Ancsa jégkorszaki túlélési praktikáit követve az ember csúnya véget ér.