Egy Efraim Kishon (ki Izraelben élt) novellában olvastam jó sok évvel ezelőtt, így idézni csak szabadon tudom: "izzadságban forogva, lihegve ébredtem az éjszaka közepén, mert húsz éve nem ettem disznótorost, és most álmomban megjelent".
Hát igen. Időnként felmagasztosulnak jelentéktelen kis élelmiszerek, melyeknek amúgy, míg kézzelfoghatóak voltak, nem tulajdonítottunk jelentőséget. Most meg szánkban az íz, orrunkban az illat, de a földrajzi távolság nem teszi lehetővé a beszerzést, és már csak az emlékkép marad. Lehet ez akár csak egy gyümölcsféle, nem kell bonyolult főtt ételnek, süteménynek lennie. Ha többfelé éltünk, ez tovább színesedhet egy-egy ország ételeivel: mikor végre a hazait ehetjük, akkor meg a külföldi finomságokra fáj a fogunk.
Húsvéti sonka. Mindenki tudja, hogy is néz ki, milyen az íze. Ám képzeljük magunk elé a házaspárt, aki lassan egy évtizede nem Magyarországon él. Nyugat-európai kisvárosban, ahol se közel, se távol magyar ábécé nincs. A húsvét közeledtével elhatározzák, hogy most, ennyi év után, igenis, csakazértis igazi húsvéti sonka kerül az asztalra.
A húsboltok szépek. A helyiek is sonkát esznek húsvétkor, így nem lehet gond a beszerzés.
Hősnőnk, az ügyes háziasszony, megérkezik a kiszemelt henteshez. Felakasztva nem lóg egy árva sonka sem. Sebaj, irány a pult.
- Húsvéti sonkát kérek szépen!
- Húsvéti sonkát kérek szépen!
A válasz üres tekintet és egy csomó kérdőjel.
- Füstölt sonkát kérek szépen!
A válasz egy kupac szeletelt felvágott.
- Parasztsonkát kérek szépen!
A válasz több kupac szeletelt felvágott.
- Igazából egy rendes sonkából szeretnék egy nagyobb darabot!
A válasz a korábban bemutatott, ám ezúttal még rúdban egyben levő felvágott, a raktárból előhozva.
- Ez szép, de én olyant szeretnék, amiben a csont is benne van!
A válasz ismét a raktárból kerül elő, nagy darab füstölt hús, sonkára még csak nem is hajaz.
Ekkor hősnőnk, az ügyes háziasszony, minden reményt feladva távozik a sima ábécébe. Ahol is magyar parasztsonkának tűnő darabot pillant meg. Kiírás híján rákérdez, hogy ez vajon parasztsonka-e. A választ hallva kisüt a nap, robban a tűzijáték, afrikai törzsek lejtenek örömtáncot.
- Hölgyem, ez húsvéti sonka!
Hősnőnk, az ügyes háziasszony, jól megtermett darabot cipel haza az arany áron mért termékből. Kit érdekel az ár, ha megvan, amire vágytunk, a sonka, amit meg lehet főzni, hozzá a tojást, kirakni a retket, újhagymát, paradicsomot meg tormát!
Otthon aztán gúnyosan integet a címke: Pármai sonka. Beleszel. Pármai, valóban. Lesz mit a házi pizzára tenni vagy fél éven át.
Igen, ez az a pillanat, amikor ötven féle sonkát vihetsz haza a boltból, semmit se ér abból egyik sem. Efraim Kishon lázálma megismétlődik.
Igen, ez az a pillanat, amikor ötven féle sonkát vihetsz haza a boltból, semmit se ér abból egyik sem. Efraim Kishon lázálma megismétlődik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése