Bubamaraaaaaa!

No, hát ez jópár éve eltűnt az életemből. Boban Markovic meg zenekara a hűvöskés szigeteken nem igazán szokott felbukkanni. Meg a koncertjeivel járó vidám ugrabugra sem. Egyszer jött egy hasonló stílusú román zenekar Dublinba egy világzenei fesztiválra, ahova is sikerült megfűzni közel tíz spanyol barátot, hogy tartson velem. Tudtam, hogy ők értékelni fogják. Igazam volt.

De most Pesten vagyok, ahova Boban szokott jönni, bár észre se vettem volna. Elszoktam, leszoktam sokmindenről. Ilyeneket figyelni is. A társaságom is másképp alakult azóta, már nem a vad bulizások mennek. 

Hálisten, mégis tudomást szereztem róla, és ott lehettem tegnap este a Parkban. Ez a Park teljesen új, szabadtéri szórakozóhely. Elég érdekes, mondhatni szürreális környezetben van, a Soroksári út és vasúti töltések határolják, de könnyű megközelíteni. Én a Duna felé kerestem volna, mintsem a töltések közt...

De tetszett. Isteniek a koktélok. Fillérekért, azt hiszem este 9-ig. Pedig műanyag pohárban jönnek. Tágas. Mosdók rendben. Többféle tánctér. El nem tapostak, ennek nem tudom mi az oka, a csütörtök este-e vagy más? Régen sokat jártam el ezen a napon az éjszakába egész hajnalokig, de már nem emlékszem, hogyan is nézett ki... Csak arra, hogy péntek reggel mégis vígan 8-kor ott ültem az irodában. Vagyis próbáltam eltettetni, hogy vígan ülök. Most már ezt nem kockáztatnám meg!

Bobanék meg mit sem változtak, majd felrobbannak az energiától, a közönség tombolt. Meg utána a buliban a retró egyveleg sem változott, bár ha már itt vagyok, egy-egy magyar blokkot szívesen elbírtam volna. De lehet mi jöttünk el túl hamar, mielőtt erre sor került volna.

Talán többször kéne felbukkannom ilyen vidám helyeken. Amúgy is a baglyokkal fekszem, a délelőttjeim lehetőleg nyugisak, akkor meg nem mindegy? Nyugdíjas bepunnyadást megelőzendő...