Nevet, sír. Sír, nevet. Komédia, tragédia. Tragédia, komédia. Ez a színház. Épp mire veszek jegyet.
És ez az élet. A jegyet nem mindig én rendelem, odadobják elém.
Gyerek vagyok, húgommal ökörködünk. Apu intelme: "Sírás lesz a vége!" Miért lenne ez a vége? Érzem, nem tetszik. Öt évesen se. Nem tudom elfogadni. Vidám vagyok, hogy lehet ebből sírás?
Színházban vagyunk. Momentán társulat. Nem hallottam róluk, igen, már megint az, hogy elvoltam sokáig, színházfüggés ellenére az újdonságokat nem ismerem. De ajánlották, majd meglátom milyen jó ez, spontán improvizációk, a közönség bevonásával. Hajdanán a főiskolán stilisztikából írnom kellett egy fogalmazást a nevetéshez kötődő szinonimákból lehető legtöbbet felhasználva. Sikerült mindet bepréselnem. Ha most az a dolgozat meglenne, idemásolhatnám, szüntelen nevetés. Nem kell ide se kosztüm, se díszlet, pár mindennapi tárgyat kivéve. És a csodálatom, hogy ők ott a színpadon azonnal reagálnak mindenre, frappánsan, akár rímekben. Én meg ezt a pár mondatot is mennyi gondolkodás után préselem ki. Mikor jövünk el, nem rejtélyes idolokként tűnnek el a kulisszák mögött, hanem itt-ott álldogálnak az előtérben, beszélgetnek az emberekkel, lehet nekik integetni, odaköszönni és megköszönni.
Sétálunk hazafelé a nyári belvárosi utcán, kacagunk, idézzük a poénokat. És akkor megérkezik a telefon. Egy nagypapa félig-meddig váratlanul más dimenzióba távozott. Szép kort élt meg, akadt betegeskedés is, de egy ilyen hír mindig váratlan. És ahogy mondja a közhely, nem szenvedett. Nem, nem az én nagypapám, az enyéimtől már réges-rég elbúcsúztunk, felnőni se láttak minket. Amit igazságtalanságnak érzek azóta is.
Ott állunk az utca közepén, elővesszük a másik maszkot, a lefelé konyulót. A poénok helyét a legfontosabb erő, a szeretet veszi át. És a csend.
Polaritás. Fenn és lenn, a görbe nem szűnik. Valami keleti bölcs mondta, hogy van egy univerzális mondat, amit életed bármely helyzetében elővehetsz. Ha rosszul állnak csillagaid, megvigasztal, ha jól megy sorod és elbíznád magad, figyelmeztet.
"Majd elmúlik!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése