Nos, tehát még mindig itt tartunk. Ötszáz fok, kemence-szerű lakás. A már korábban leírt strandra menekvésen kívül a következő lehetőségeket fedeztem fel. El ne felejtsük, ezeknek élvezetesnek is kell lenniük, hisz az Életnek elsősorban örülni próbálunk, a nyavalygás csak akkor jöhet, amikor minden lehetőséget kimerítettünk.
Üljünk le órákra egy olyan étterem teraszára, ami garantáltan árnyékos, és még hűsítő párát is fújnak óriási gépek a vendégekre. Tegyük ezt olyan baráttal vagy barátnővel, aki épp most is a ködös Albionban vagy a Smaragd Szigeten él, és másról se tud beszélni, mint hogy milyen sanyarú volt az élete a mai napig a 15 fokos nyárban, mígnem vakációra ideérkezve végre ujjatlan topot és szandált húzhatott. Máris eszünkbe jut, hogy mi is milyen nyomorultul éreztük magunkat azon a vidéken a hazai nyári beszámolókat olvasva, most meg pallosként lóg fejünk felett a közeledő visszatérés - azonnal jobb kedvre derülünk szerencsés sorsunkon örvendezve, hogy mi itt rohadhatunk a 40 fokban!
Figyeljük emailjeinket árgus szemekkel, vajon érkezik-e meghívás az ürömi magánstrandra. Főzessünk a házigazdával jéghideg koviubi levest, mi pedig szorgoskodjunk különféle saláták ügyében. Egy bátor társunkat, ki bírja a hőt és a füstöt, rögzítsük a kerti grill mellé. Töltsük fel a fagylalt készletet, szerezzünk dinnyét és kevergessünk jeges koktélokat, limonádékat.
Mikor a magánstrand zárórája vészesen közeledik, jusson eszünkbe, hogy a szomszédos településen is élnek barátaink. Szerezzünk szállítási eszközt, mellyel akár alkoholos befolyásoltság alatt is átjuthatunk hozzájuk. Válasszunk olyan barátokat, akiknél tágas teraszon lehet kényelmes bútordarabokon fetrengeni, és néha említsük meg, hogy, így egy hónappal beköltözésük után, igazán ideje lenne venni egy medencét. Amivel kínálnak, fogadjuk el, mert az úgyis rendszerint finom és hasznos. Hallgassuk a ciripelő tücsköket, nézzük a naplementét. Mikor már igen sötét van, szánjuk rá magunkat a városi dzsungelbe való hazatérésre.
Vasárnap tegyük tiszteletünket a széleken lakó családtagjainknál. Az anyukák úgyis főznek valami finomat, akárhány fok van. A család gyermekei iránt jófejséget mutatva, bébiszitterkedést nem bánva érjük el, hogy szállítsanak el minket a kívánt strandra. Ahova élemedett korunk és anyagi viszonyaink ellenére apukánk lelkesen befizet, és még különféle nyalánkságokat is vásárolni tukmál. Lángos nem kell? Fagyi nem kell? Kürtös kalács nem kell? Inni nem kell? Vattacukor nem kell? Hamburger nem kell? Hekk nem kell? Kolbász nem kell? Hot dog nem kell? Főtt kuki nem kell? Mi kell? Mi az, hogy nem kell?
Miután eltöltünk pár napot kisgyerek állapotban, kezdjük újra az alkotó-termelő tevékenységet a kemence-szerű lakásban, és forrjon fel az agyvizünk együtt az ügyfél agyvizével. Mégis más a hétvége emlékeivel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése