Tücsök koma hegedül

Kánikulai estében tárva-nyitva az ablakok, talán elviselhetőbb lesz így a lakás. Olvasgatok. Cirip. Cirip cirip. Ó jaj, ez bizony idebentről hallatszik! Csak néha. Épp annyira, hogy tudjam, itt van bent szegényke, ahol se fű, se társak. De hiába nézem, nem találom sehol, rázom a függönyt is, elmozgatok az ablak körül dolgokat. Cirip cirip. Mondom neki, hogy jöjjön elő, velem nem jár rosszul, nem ütöm agyon, szalvétára teszem és kirakom.

Meg különben is. Öt évig nem hallottam ciripet, mert azon a furcsa éghajlaton megfulladna ő a fűben. Tehát örülök neki inkább.

Mindennek örülök, ami a nyárhoz kapcsolódik, pánikszerű veszteségpótlási mánia: ez se volt évekig, és nem lesz majd évekig. Most még itt van, még egyszer, aztán már nem lesz.

Még az se, hogy sorozatos egymásutánban kertben üldögéljek, ott sütögessek, medencében hűljek. Jut majd egy-egy hét szabadság alatt, nem több. Megint el fog halni a ruha és szandál készlet is.

Hétvége. Egyik kerti sütésből esek a másikba. Ömlik a víz rólam, ülök a felfújható medencében. Nem akarok kiszállni, még nem. Most jön csak a dinnye! Az se lesz majd. Medence sem.

Itthon cirip. Fényes nappal egy nagy kupac olvasnivalóval betelepszem a napsütötte fürdőkádba. Az újságkupacból a kád mellől cirip! Diadalmasan felpattanok átforgatni a kupacot. Sehol senki. Visszaülök. Cirip. Benézek mindenhova, semmi.

Megint ott ülök a kertben. Olvad a fagyi. Melyiket válasszam, oly sokféle van!

Könnyű nyári ebéd, nem kell most a nagy plecsni husi, a vastag kenyér. Fogyok, szép lassan, de töretlenül, kikerülve a hidegklímás étrendből. Ezt vajon hogy fogom megtartani? A hétközepi találka maradékát én nyerem meg hazavinni. Cukkinilepénykék fokhagymás tejföllel, zöldsaláta.

Délután kinyitom a gardróbszekrényt, és ott néz velem szembe, ott ül a tücsök koma, akit napok óta keresek! Nem mondja, hogy cirip. Csak néz. Tépem a törlőpapírt, megfogom és tenném ki az ablakon át. De ő csak kapaszkodik a papírba. Rázom, dörgölöm a párkányhoz, könyörgöm, engedd már el, a világ kint van, jobb lesz ott neked! Csak-csak elengedi, ül a párkányon. Remélem, hogy a kert felé indult el.  
Dublini és dublini eredetű barátaimnak ajánlom ezt a kis írást.