Zuglói papagájok, szurikáták és társaik

Nohát, megihletett egy ismerősöm blogja, aki arról számolt be, miért nem szereti a környéket, ahol lakik. Elgondolkoztam, vajon én hogy is lakom.

A zöldövezeti társasházban legfőképp jól öltözött, szépen fodrászolt nyugdíjasok élnek, valamint néhányan a 30-40-es korosztályból, és egyetlen gyermekkorú. A házban rend, csend és tisztaság uralkodik, bulizás ohne, körben minden csupa zöldellés és virág. 

Elsőnek a Mosómedvét pillanthatjuk meg. Télen-nyáron már reggel 7-kor nagy csörömpölések közepette kihúzza a kukát, ledörömbölteti a lépcsőn. E pillanatban a szerző rémülten felriad, azt hiszi, hogy ráborult a ház. Alvóvendégei morognak. A Mosómedve hamarosan visszahozza a kukát, csattogó hangot hallatva slaggal kiöblíti. 

Összetalálkozik a tudós Bagollyal, aki mindenben bennfentes, nagyot köszönnek és kedélyes diskurzusba kezdenek egyenesen a szerző ajtaja előtt. Hamarosan csatlakozik hozzájuk néhány nőstény Papagáj útban boltba/templomba/háziorvoshoz.

A szerző eközben dúl-fúl, elismeri, hogy maga is fenn van már, de nem érti miért az ő ajtaja előtt történik mindez, a reggeleit csendben és magányban szereti túlélni.

Hamarosan nyílik a szemben levő ajtó, és kilép rajt a hím Pávián, mely hímsége ellenére olyan hanghordozással kapcsolódik be a diskurzusba, hogy szerzőnk zsebében kinyílik a bicska. 

Két méteres hím létére nyávog! A Páviánnak asszonya és gyermeke is van. Hármasban szörnyű üvöltözések közt távoznak, melynek tárgya a gyermek és magaviselete. 

Mikor mindez elcsitul, 8 órakor megjelennek a szerző ablaka alatt a Kutyák és gazdáik, az alkoholos hangon értekező másfajta Papagájok. Megbeszélik az eltelt 12 óra eseményeit, ugyanis ők átlagosan 4 óránként találkoznak itt, mígnem beesteledik, és minden alkalommal akad témájuk. A Kutyáknak botokat dobálnak, ami az aszfalton csattog közvetlenül a szerző ablaka alatt. Ő eközben dúl-fúl, elismeri, hogy nappal van, a kutyákat szereti, ők is a szerzőt, a Papagájok nagyot köszönnek mindig, így nem szól. 

Napközben csendesen telik az idő, ám, mivel a szerzőé a Földszint Egy, mindenki az ő kaputelefonját találja meg. Szórólapos, csomagszállító, ablakfelmérő, pizzafutár, vendégek máshova, villanyóra leolvasó... A szerző tehát leszokott a telefon felvételéről és röhög a markába, mikor csörömpöl a készülék. Néha nem kapja meg, amit neki hoztak, de még ezt se bánja.  

Március közepétől a téli időszak beálltáig tevékenykedik a Fakopáncs. A Fakopáncs a házon belül felderíthetetlen helyszíneken tartózkodik, zajos fúrása-faragása hol innét, hol onnét hangzik fel, sőt a környező egyéb házakból is érkezik a zaj, tehát a Fakopáncs igen mobilis és tevékeny állatfaj. Főleg akkor, amikor a szerző komolyan elmerül valami agymunkában. A szerző ismét nem szól, a házirend szerint a Fakopáncs ezekben az időpontokban tevékenykedhet.

Bizonyos rendszerességgel délutánonként felfigyelhetünk a Hárpia fajtájú madár nőstényének iszonyatos hangjára, amint párját utasítja rendre a szerző feletti lakásban. Azonban szókincse olyan tartalmú, hogy gyermekeinket semmiképp ne engedjük a madárház közelébe! A szerző viszont jókat röhög, és látogatói is igen szokták élvezni a jelenséget!

A nap bármely szakában meglephet minket az Oroszlán üvöltése, amint épp nőstényét teszi magáévá. Mivel ez a szerzővel közvetlenül szomszédos lakásban zajlik, az élmény elemi erővel hat. A látogatók reakciói a röhögéstől a zavarodott csodálkozásig terjednek. A szerzőre a kezdeti vidámság elmúltával a dühroham jellemző. Ámbár mióta a hím Oroszlán libidója vélhetően alábbhagyott, a ritkuló üvöltések újra inkább röhögést váltanak ki a szerzőből. 

Szokatlan módon az Oroszlán párja a trillázó Rigó (ugye, ugye, nehéz elképzelni a párzási folyamatot!). Idehaza ritkán gyakorol, és ilyenkor a szerző az Oroszlán üvöltése okozta sokkot megbosszulandó célirányosan csak és kizárólag AC/DC lemezt hallgat a legnagyobb hangerővel és szöveges aláfestéssel, hadd ne tudjon gyakorolni a Rigó.  

Végül pedig elérkeztünk a Szurikátákhoz. A szerző velük akkor találkozik, mikor kimegy a trolimegállóba. 

A Szurikáták nagyon tudják a nyakukat nyújtogatni, vajon jön-e a troli. Igen, a troli jön, percre úgy, ahogy ki van írva. De attól még ők nyújtogatják a nyakukat, sőt testi épségüket veszélyeztetve az úttestre is kirohangálnak, hátha még hamarabb megpillantják a nagy piros dobozt közeledni. Eközben csúnya szavakkal illetik szegényt, majd elégedetten kiabálnak, mikor megpillantják. A nyakukat is rögtön behúzzák, és átvedlenek jól öltözött, szépen fodrászolt nyugdíjassá.

Lassan a Pávián család is üvöltözve hazaér, érdemes megfigyelni ragyogó külsejüket, ki gondolná az üvöltözést! Nagyot köszönnek! Ha olyan kedvük van, esténként a lépcsőházba kicsapják a Cirmos Cicát, aki korábban kétségbeesve nyávogott, a szerző nyugtatgatta, aztán ignorálta. Idővel a Cirmos Cica beletörődött sorsába, és csendben gubbaszt Páviánék ajtaja előtt.

A Kutyák lefutják utolsó köreiket a botokért, felbőg néha az Oroszlán, troli se jön több, a Szurikáták összekucorodhatnak. Síri csend borul a házra, aludhat mindenki kedvére.

Vajon ők milyen állatot látnak bennem?