Végre voltam a New York-palotában! Össze se tudnám számolni, hány regényben, novellában, cikkben olvastam híres íróinkról, költőinkről és egyéb neves emberekről, hogy ott töltöttek éveket, alkottak, eszmét cseréltek, kapcsolatokat építettek. Pontosabban a kávéházban, hiszen az épület irodáknak adott otthon a maga idejében.
A valóságban azonban mindaddig nem kapcsoltam, hogy ez az épület létezik, eljárok előtte rendszeresen, mígnem az egyik hazalátogatáskor felfedeztem, hogy a hosszú évekig elhúzódó tatarozás véget ért, megnyílt a szálloda és a kávéház. De mégse mentem be körülnézni, majd és majd... ahogy ez szokott lenni olyan városokban, melyeket alaposan ismerünk. Akkor azt hisszük, hogy minden ráér egy másik nap, nem rohanunk kipipálni.
No végre eljött tehát az idő, köszönhetően a népszerű kuponakcióknak. Sikerült féláron jegyet venni a pincébe elrejtett spa részlegbe. Magyarul wellness részlegbe. Egyik se hangzik jól stilisztikailag. Szóval ahol lehet ázni a vízben, meg izzadni a szaunában.
Mielőtt megkezdtük volna az ázást, körülnéztünk a hallban. Elegáns tényleg, ahogy a csillagok számához dukál. Annyi funkcionális szálloda után öröm látni egy olyant, aminek stílusa is van. Persze köszönhető a régi épületnek.
A kávézó puccosabb, mint képzeltem. Túl steril. A lenyűgöző építészet és a mostani, vaskosabb pénztárcájú közönség láttán valahogy nehéz volt elképzelnem a füstködben ücsörgő irodalmárokat. 
Vagy ilyen szép falak közt füstöltek és dolgoztak, vagy nem voltak ilyen szépek a falak.
A spa stílusa teljesen más, de nem kevésbé esett le az állunk tőle! Az épület alatti hatalmas pincerendszerben alakították ki a zegzugos, rejtelmes fénnyel megvilágított pihenőt. Minden csupa mosoly és nyugalom, de néha azért bezörög a hatos villamos.
A 30 fokos déli hőségben kicsit nyomasztott a sötétség, állandóan hívogatott az utca, a napfény. Talán jobb lett volna télen felhasználni a kupont. Így a vízben börlenkedős átlagidőnkhöz képest hamarabb távoztunk.
Később egy másik Palotán át vitt az utam, még aznap este. Budapest XV. kerülete, Rákospalota. Miután pár embernek elzengedeztem a New York szépségeit, meghökkentő volt a kép. Pedig láttam ezt én sűrűn. Tudom, vannak a világon ennél nagyobb kontrasztok is. De mégis megszakítottam az utat, és elsütöttem pár kockát.
Számomra egyik Palota sem napi valóság, ezért izgatnak fel, így gondolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése