Például a boltos, aki futott utánunk, hogy tízezresből adott vissza húszezres helyett, elnézést, és lobogtatta a tízezres bankjegyet, hogy ez még jár nekünk. Ha nem így tett volna, fel se tűnik jó ideig a kevesebb készpénz a tárcában, figyelmetlenek voltunk.
Például a BKV ellenőr, az oktogoni ajtónálló, akinek lehet büdös a szája (á la KFT), de futott a francia turisták után, hogy a jegyvásárlás visszajáróját, 700 Ft-ot ott felejtettek. Elintézte, hogy az ellentétes peronon álló ellenőr mindenképp odaadja nekik, ha már ő nem érte utol őket.
Például a postán a letéti küldeményekért ijesztően hosszú sorban ácsorgó emberek, a nyugdíjastól a fiatalig, akik nem futottak egymást taposva, mikor végre nyílt másik ablak. Hanem ott maradtak egy sorban, és mindig ahhoz az ablakhoz léptek, amelyik épp felszabadult.
De az úgy tizedikként, pontosan előttem álló jóképű, szőke 30-as fickónak csak oda kellett lépnie. Meg se kérdezte, hogy nénik, bácsik, fiúk, lányok, akik előttem érkeztek ide, tetszenének-e jönni. Pár óriás lépés, és már ott is volt diadalmasan.
Nem szólt neki senki. Mosolyogtam szánakozva. Ő az, aki öklét rázza és morog mindenhol. Biztos, hogy ő az. Biztos ő volt az is, aki a színházi beengedésre várakozók sorát jobbról megkerülte, csak hogy előbb bejusson - klónozott példányai társaságában. Meg aki nem veszi észre, hogy sorban állok ruhatárban, lángososnál, cukrászdában, itt meg ott. Aki nyomja a dudát és villog veszettül, mert egy másodperccel a lámpa zöldre váltása után nem indultál el, vagy nem egy kormánymozdulattal húzol be a parkolóhelyre.
A többieknek meg hálás köszönet, hogy megkönnyítik az életem, és ne mindig csak morogjak, hogy hova is kerültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése