Habzsolni!

De nehéz is dolgozni meg tanulni ilyenkor! Márpedig össze kell kapni magam. Ellébecoltam jópár napot a hőségnek köszönhetően, nemsokára pedig elutazom, és akkor megint nem teszek semmit az Ügy érdekében. De szerda óta kezdek jókislányosodni.

Ez persze nem fogja megakadályozni, hogy hétvégén újra kimenjek a Rómaira. Az jár! 

  

Főleg a hekk. Ez nem fish&chips. Hát nem marhaság, hogy nincs tengerünk, és mégis hekket akarunk enni? De csakis nyáron. A fish&chips mindig van, ideális esetben friss a hal, nem kell hozzá nyár, árulják egész évben. De az már nem kell, mert ami mindig van, az unalmas. A hekk kell magyar vízparti bódéból, lehetőleg papírtálcán, kenyérrel és koviubival. Ennyi.

 

Szembejött pár dolog, amikről elfeledkeztem, hogy létezik (nem úgy a hekket). 

Például a májusfa. Itt van az iskola előtt. Nem is tudom mikor láttam utoljára májusfát. 

A szerenádozók a szüleimmel szomszédos háznál. Ma ballagnak. A tanárnő a férjével és a gyerekével az erkélyen. 

A kölykök eszméletlen igénytelenül voltak öltözve, mint akik csak leszaladnak a térre bandázni. Vagy én emlékszem rosszul, hogy mi jobban megadtuk a módját?

Amit előadtak, a születésük idején menő repertoár, Ákos meg Republic például. 

Hálisten az észbontóan hamis kornyikálást nem kellett sokáig eltűrni. Ahogy huszonéve, most is úgy szabadulni meg legkönnyebben az aranyos, ámde azért kellemetlen kis társaságtól, hogy a tanerő gyorsan lakásába invitálja őket. Be is tódultak.  

Az Ilyenek voltunk kissé elszomorító volt. Valahogy túl aktuálisnak éreztem. Mit tudni, mi van az ő fejükben 18-19 évesen. Mondjuk például, hogy most el tudnak-e menni felvételizni, ahogy átalakult a rendszer az utolsó pillanatban.

Azért sajnálom őket, nnna. Bár nekünk is jutottak érdekességek anno, telibe a rendszerváltás... No, ennyit a történelemről meg a politikáról.

Szeretek felfedezni és újrafelfedezni. Erre kiváló volt a sajtófotó kiállítás is. 2011 és a megelőző 30 évből egy-egy példány, mert jubilált a kiállítás. Az átlagember élete tetszik ezekben. A politikusok meg a sportesemények képei kevésbé kötnek le. Az utcán van téma bőven.

Nyitott szemmel járni és rögzíteni. Bár ha mindenkit lefotóznék, akire felfigyelek, meg is vernének... Ahogy majdnem megtörtént Párizsban: Ancsa esete az öklöt rázó és üvöltöző szekrény méretű afrikai butikossal. 

Tehát csak óvatosan itt a nagy nyári ingertengerben!