Húsvét közeledtével Nyuszi költözött a házba. Darálva. Üvegbe zárva. Egész pontosan:
Pâté de lièvre parfumé au Cognac. Ennek megfelően próbáltam egy szomorú nyuszi fotót keresni illusztrációnak, mert mindegyiken olyan cuki nyuszik voltak, hogy elfogott a lelkiismeret-furdalás, hogy is tehettem én ezt... Dehát a termékbemutatón, ahol jártam, akárhogy is kóstolgattam, ő, a Mezei Nyuszi ízlett a legjobban, és képtelen voltam ellenállni annak, hogy hazaköltöztessek egy üveggel belőle.
Belőlem se lesz vegetáriánus még egy jó ideig!
Tegnap meg majdnem embereket láttam darálóban. Mindig lerobban valami BKV jármű, ezúttal egy 1-es villamost pillantottam meg a Hungária körúton két megálló közt vánszorogni. Ami döbbenet: előtte gyalogolt egy jó nagy kupac ember a síneken. Ott, a kora esti csúcsforgalomban. Miért a sínen, ami nincs elkerítve semmivel? Miért nem száll ki a vezető leállítani a forgalmat, és átterelni utasait a járdára? Nem elég, hogy a nyakukban mászott ez a villamos, szemben meg jött a másik, le kellett hogy álljon ezért. Több száz métert gyalogoltak ilyen körülmények közt, mire elérték a Thököly úti megálló biztonságát.
Bár lehet csak egy túlélő túra résztvevői voltak. Nem vagyok egy nagy paragép, Dublinban megszoktam, hogy az ember átrohangál az úttesten bárhol, bármikor. Na de a Hungária körút közepén sétálgatni???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése