... megáll az ész! Nem, nem jön a vicces folytatás.
Tengetjük napjainkat, aztán minden megváltozik egy röpke pillanat alatt. Elég elővenni a telefont, és ott egy üzenet.
Jelenleg menekülttábort üzemeltetek. Az ilyesmi persze mindig derült égből villámcsapásként érkezik. De ennyi ideig még nem voltam menekülttábor, mint most. Bajban van egy régi barátnőm. A tábor ezért három napja megnyílt, kanapém ággyá alakult, itt egy táska a padlón, élelmiszerek a hűtőben, amilyeneket sose vásárolok, de ő meghozta, mosásomba "idegen" holmik keverednek. Lehet gondolkodni, emberek hogyan és miért kerülnek súlyos válságokba.
Számomra a dolog hasznos oldala, hogy napok óta használhatom mindazt, amit az utóbbi időben tanultam. A vérprofi szint kifejlesztése a terápiához... nehogy már egy barátnő baján keresztül történjen meg. De, igen, úgy látszik így lesz. A májamat meg dagasztja a pozitív visszajelzések sorozata, hogy igen, ezt is eltaláltam, erre is jól világítottam rá, és a 15 éve ismert, naponta kommunikáló személyről olyanokat tudok meg, hogy a szemeim is kikerekednek. Bedobtak a mélyvízbe, már megint, nekem csak igy alakul minden...
Úgyhogy ez most kölcsönösen hatékony.
De mégis olyan abszurd helyzet. Jobb lett volna, ha nem így jutok ehhez a tapasztalathoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése