Reszkess, Budapest!

Mégiscsak az élet időnként abból áll, hogy az ember felkel, asztalhoz ül, meg visszafekszik. A karanténban nem sok az impulzus!
Mostanra már kiköptem nem csak a tüdőmet, hanem minden belső szervemet. Szomszédaim éjszakák óta nem alszanak, és nem köszönnek.  Na jó, ezt nem tudom, mivel egyet se láttam időtlen idők óta, csak feltételezem...
De eljött a perc, hogy ütemes csaholásom betöltse a budapesti belvárost is! Ezennel az önkéntes karantént feloldom. Egyszerűen nincs mit tenni, ha az embernek olyan barátaival van randevúja, akiket jó, ha fél évente vet elé a sors... A delegáció első tagjának repülőgépén épp mostanság hangzik el: "Megkezdtük a süllyedést!".
Hajrá, dublini csajok! Akik pedig nem lesznek itt, gondolunk rátok!