Izguljunk, izguljunk! 2012! Vajon ki mit gondol?
Én nem gondolok semmit. Tetszett az eltelt bő egy év zen állapota, jó lenne ezt tovább fenntartani. Mostanában nem annyira megy, kicsit sok az agyalás.
Sehol se otthon, mindenütt otthon. Tegnap pavlovi reflexek: a társaságnak és a bútoroknak köszönhetően mintha Dun Laoghaire-ben bámulnám a kikötőt. De nem, ez csak egy pesti bérház belső udvara. Emlékek, érzések... minced pie, Christmas cracker, Butlers csoki... eközben bejgli, krémes süti és bor, amilyen máshol nincs... magyart és angolt váltogató 2,5 éves kisfiú... hozzám hasonlóan keveredett-kavarodott felnőttek...
Valami majd lesz.
Víruskám, köszöni, jól van, néha még jelzi, hogy itt lakik velem. Elvittem színházba, nem szégyenített meg. Gondoltam írni színházkritikát, de rájöttem, én azt nem tudok. A suliban is utáltam az elemzéseket, még ha Zsuzsa néni előszeretettel dicsérte is őket, most kérek elnézést, mindig is utáltam ilyeneket írni. Biztos azt hitte, imádom...A darab a Mikve, és hát azt tudom mondani, hogy jó kis cucc, forrón ajánlom! Pesti Színház, parádés szereposztás, izgalmas téma - de inkább női, kissé antiférfi darab.
Kaptam ajándékba egy masszázst, újra és újra köszönöm! Ez most nagyon kellett.
Most már nem mindent kellett lemondani, de a lemondottakat már nem tudtam pótolni. Az a lényeg, hogy visszaállt a menetrend tegnap óta.
Még jön egy kis női csivitelés délben olyan ősrégi barátnővel, hogy ihaj, s aztán irány a vonat, Ajka. Ott biztos nem ébrednek bennem tengerparti emlékek, de sebaj. Így is jó.
A többi meg kialakul. BÚÉK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése