Ismerkedési etikett

Eddig még nem éltem olyan városban, ahol az ismerkedési párbeszéd első láncszeme a "te milyen útvonalon jutottál ide?" téma lenne. Avagy pár napja, hete nem látott szeretteinkkel a kezdő beszélgetés.
Ám Londonban minden egyes lakos úgy működik, mint az útvonaltervező memóriája, csak épp autómentesen, mert városi patkányok köreiben a négy kerék nem létszükséglet vagy státusszimbólum, hogy mindenhova azzal guruljunk. Helyette a tömegközlekedés járgányain kapkodunk levegőért vagy terpeszkedünk, szerencsétől, útvonaltól és napszaktól függően, társadalmi helyzettől, munkahelyi beosztástól és pénztárcától függetlenül viszont.
Kezdő láncszem az. Buliban. Születésnapon. Munkahelyen. Tárgyaláson. Kocsmában. Ügyintézésnél. Bárhol. 
Képzeljük el ezt a szituációt egy budapesti baráti összeröffenésen, mondjuk egy Ráday utcai kocsmában. A négyes metró megnyitása előtt, mert azt Ancsa még sosem látta.
Ancsa megérkezik, hopp, a szervezőn kívül egyelőre senki ismerős nincs. Sebaj, nyilván kölcsönösen bemutatkoznak egymásnak majd. Előbb a szervező ad egy cuppanóst, kettő errefelé nem dukál.
- Jaj de jó, hogy itt vagy! Hogyan jöttél?
- Be a trolival az Astoriáig, és onnét a villamossal a Kálvinig. Aztán egy kis séta. Nem nagy ügy, 40 percbe belefért.
- Ó, szuper! Nekem sajnos egy kissé gáz volt, mert felújítják a villamosvágányt Angyalföldön, a pótlóbusz meg bedugult, azt hittem sosem érek el a Lehel térig! Dehát csak a szokásos, mindig feltúrnak valamit! Szerencsére a kék metró rendesen jött! Ők itt a barátaim, gyere... Bemutatom Ancsát!
- Lóci.
- Cili.
- Lili.
Mosolygás.
- Merre laksz?
- Zuglóban. 
- Húúúú! Hát az nem pont itt van! Hogy jöttél ide?
- Ááá, annyira nem volt bonyolult! Trolival végigjöttem az Astoriáig, ugyanis a 74-es vonalán lakom, elég sűrűn jár, és a megálló is 3 csak perc séta a lakástól. Beér az Astoriára 25 perc alatt. Ott átszálltam a villamosra, egyetlen megálló a Kálvin térig, meg egy kis séta. Olyan 40 perc volt.
- Az igaz, igaz... 
- És ti hol laktok?
- Hát, én Budaörsön.
- No, az nem lehetett semmi!
- Jaj, ne is mondd! Letettem a kocsit az egyik buszmegállónál a főutcán, mert rohadt messze lakom tőle. Bejöttem a Móricz Zsigáig, bizony elég sokáig tart, és ott még átszálltam a villamosra, az is míg elzötyög, és még itt is gyalogoltam ugye bő öt percet.
- Cili viszont a Hétkerben lakik.
- Ja, ja, tudod hol van a Dob utca? Én csak egy pár megállót kellett, hogy jöjjek a 6-ossal, és a Körút felől besétáltam.
Ekkor megérkezik Ancsa barátnője, Tercsi. Liheg, forgatja a szemeit.
- Pfffff! Hogy én hogy megszívtam! Amikor megnéztem a térképet, úgy láttam, hogy jobb, ha a Fővám térig megyek a villamossal. Túlmentem rettentően, aztán gyalogolhattam negyed órát!
- Ó jaj! Pedig egyértelműen látszott, hogy a Kálvin tér a jó! Te szegény! Én olyan gyorsan ideértem!
- Miért, te hogy jöttél?
- Hát, bejöttem a trolival az Astoriáig, átszálltam a 47-esre, a Kálvinon le, és tényleg egy pár perc alatt itt voltam!... Amúgy ők itt Lóci, Cili meg Lili. Tercsi.
- Sziasztok! Ti merre laktok?
És minden kezdődik előről. Közben el lehet menni italért a bárpulthoz meg pisilni, ha nincs kedvünk tovább ismerkedni a tömegközledési hálózattal.
Az időjárás, mint a csipcsup beszélgetések tárgya, kiment a divatból, úgy tűnik, hacsak nem a megszokott szürkétől feltűnően eltér: kisütött a nap, árvíz van vagy leesett a hó.