Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy keleti Királyfi a nagy Londonban. Szép is volt, okos is volt, tanult is volt, jól is dolgozott, házat is vett. Gondolták is a szülei, a Király meg a Királyné, hogy van nekünk ez a szép, okos, tanult, dolgozó, háztulajdonos fiunk, meg kéne házasítani. De mivel mi Nyugatra költöztünk, meg amúgy is a 21. században élünk, hiába is jöttünk a mesés Keletről, mi őt meg nem házasítjuk, nem vagyunk mi olyan ódivatúak, keresse meg a megfelelő Királykisasszonyt maga, éljen szabadon a válogatás és választás jogával. Ahogy a testvérei is tették, igényük szerint.
El se indult a Királyfi semerre, mert a gyönyörűséges Királykisasszony ott termett előtte a saját munkahelyén. Szép volt, jó volt minden, mígnem egy napon a Lányos Király és a Lányos Királyné meg nem neszelte, hogy a Királyfi vezetékneve alacsonyabb kasztra utal, így a Királykisasszonyt azonnal eltiltották a Királyfitól. Ki az a buta, aki lejjebb házasodik a társadalmi ranglétrán, még ha az a lejjebb levő egy szép, okos, tanult, dolgozó, háztulajdonos valaki is?
Egy tisztességes keleti Királykisasszony meg nem szökik álmai pasijával még akkor sem, ha Nyugaton él, tanult és saját jövedelme van. És egy tisztességes keleti Királyfi fejében meg sem fordul a lányszöktetés még akkor sem, ha Nyugaton él, tanult és meg tudná teremteni a család fogára valót. Kiátkozást, kiközösítést, neadjisten meglincselést meg nem reszkíroz egyik sem.
Egy tisztességes keleti Királykisasszony meg nem szökik álmai pasijával még akkor sem, ha Nyugaton él, tanult és saját jövedelme van. És egy tisztességes keleti Királyfi fejében meg sem fordul a lányszöktetés még akkor sem, ha Nyugaton él, tanult és meg tudná teremteni a család fogára valót. Kiátkozást, kiközösítést, neadjisten meglincselést meg nem reszkíroz egyik sem.
Így aztán élték tovább az életüket, külön-külön, és a Királykisasszony történetünk folytatása szempontjából többé nem lényeges.
Lenyugodván a Királyfi internetes ismerkedésre adta a fejét, mint sokan ezen a világon. Ezúttal okosan válogatott, ügyelt rá, nehogy kulturális eltérés legyen, figyelte a neveket és a kasztrendszert. Egy idő után fel is bukkant a gyönyörűséges Új Királykisasszony, sem feljebbről, sem lejjebbről, hanem pont onnét, ahonnét kellett. Nem is volt semmi baj, másfél év után eljegyzést ült a két királyság, és a következő év tavaszára kitűzték a lakodalmat.
Aztán viharfelhők gyűltek az égen. Családi ünnep volt Királyéknál, sok-sok résztvevővel. Nagy tálakon érkeztek a jó falatok, folyt az ital, táncra perdült mindenki. Csak az Új Lányos Király és az Új Lányos Királyné ült gondterhelten, gyomruk összeszorult, torkuk elzáródott, kiverte őket a hideg veríték. Hazatérvén az Új Lányos Királyné hiperventillált, valeriánát vett be, másnaptól ideggyógyászati kezelés alá került. Legalábbis ezt állították.
- Férjem uram, mi egy tisztességes vegán család vagyunk. Se húst, se tojást, se tejet nem fogyasztunk. Ezek a Királyék undorítóak! Láttad azt a sok meggyilkolt állatot a tálakon? A süteményeket? A tortát, amihez legalább húsz tojást használtak fel? A kávéhoz kis kancsókban a tejet? Szent ég, ez borzalom! Ide a leányt nem adhatjuk, bűnözők, gyilkosok közé!
- Asszonykám, drágám, dehát eddig is tudtuk, hogy eszik a húst Királyék! A Királyfi még azt is mondta, hogy kedvünkért elfogadja, ha az ő saját házukban hús sosem lesz, leányunk nem kell, hogy húsos ételeket készítsen.
- Igen, férjem uram, így igaz, erre én rábólintottam, mert láttam, hogy leányunk szereti a Királyfit, legyen boldog vele. De most már nem így gondolom, én oda a leányt nem adhatom! Az unokánkat odavinnék a gyilkosok közé, megetetnék hússal, rántottával, bögre tejet adnának a kezébe, a világ omlana össze!
Hívatták tehát az Új Királylányt, elmondták neki, hogy férjhez a Királyfihoz nem mehet. Bezárván őt a toronyba, Királyékhoz autóztak egy nőrokon társaságában, vitték magukkal a gyűrűt és a megannyi eljegyzési ajándékot, visszaadandó.
Míg az asszonyok bevonultak a házba, az Új Lányos Király a volánnál maradt odakinn, tudván, hogy jobb a csetepatét az asszonyokra hagyni. Odabenn megtörtént a tényállás felvázolása, a tárgyak visszaadása. A Király, a Királyfi és öccsei hallgattak, tudván ők is, hogy jobb a csetepatét az asszonyokra hagyni. A Királyné a távozó asszonyok után rohanva átkot szórt peches fia miatt érzett bánatában, ami, tudjuk, nem volt bölcs dolog, hiszen az átok visszaszáll.
Egy tisztességes keleti Királykisasszony meg nem szökik álmai pasijával még akkor sem, ha Nyugaton él, tanult és saját jövedelme van. És egy tisztességes keleti Királyfi fejében meg sem fordul a lányszöktetés még akkor sem, ha Nyugaton él, tanult és meg tudná teremteni a család fogára valót. Kiátkozást, kiközösítést, neadjisten meglincselést meg nem reszkíroz egyik sem.
Történetünk folytatása szempontjából ez a királykisasszony sem lényeges többé. Élik tovább az életüket, külön-külön.
Boldogan vagy boldogtalanul, azt ilyenkor még úgysem tudni, míg meg nem halnak.
Boldogan vagy boldogtalanul, azt ilyenkor még úgysem tudni, míg meg nem halnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése