Önkiszolgáló

A doktor úr messzi tájról érkezett, Télapót, Mikulást, Jézuskát meg Nyuszit izgatottan sosem várt. Így aztán nekünk szegezte a kérdést egy ködös novemberi napon:

- Azt mondták a többiek, hogy mikulásra húzni fogunk holnap! Hát ez meg mi a csuda?

Egymás szavába vágva próbáltunk segíteni szegény elveszett doktor úron, akinek nem elég baja, hogy jeges szelek fújnak, meg nem olyan ünnepnapokon vannak szabadnapok, amik neki ünnepek, még ezt az egyszerű dolgot sem ismeri.

- Azt mindenki csinálja, mi is húzunk! Munkahelyen, iskolában... Akikkel közvetlenül együtt dolgozol...

- Felírják a neveket egyesével egy cetlire, és például kalapba teszik. Mindenki kihúz egy nevet, de nem szabad felolvasni, titokban kell tartani kit húztál...

- És akkor annak az embernek ajándékot kell venned. De semmi különösre ne gondolj! Megszabják az értékhatárt...

- Öt font lesz, több biztos nem, ez a szokás...

- Úgyis mindenki a százforintos boltba megy, onnét szerez be valami szemetet...

- Sose kapsz semmi normális dolgot, meg neked se kell, hogy fájjon a fejed, vegyél valamit, az a lényeg...

- Hacsak nem olyant húztál, akivel igen jóban vagy, vagy olyan húzott, mert akkor személyesebb az ajándék...

- Az ajándékot becsomagolod, ráírod az illető nevét és beteszed a közös dobozba. Semmi ne utaljon arra, hogy tőled kapja! Aztán mikor mindenkié ott van, megkeresitek a neveteket és kibontjátok az ajándékot. És elvileg sosem derül ki, hogy ki a feladó. Ez benne a poén!

Meg voltunk győződve, hogy minden részletre kiterjedő, alapos tájékoztatást adtunk a doktor úrnak, aki mostantól hatalmas önbizalommal mozoghat a decemberi európai őrületben. Csak egy dolog nem jutott eszünkbe...

- Nos, húztatok?

- Megvolt, igen!

- Na és kit húztál?

- Saját magamat! - és a doktor úr gyanútlan örömmel lobogtatta a keresztnevét, opppardon, személynevét tartalmazó cetlit.

- Te jó ég! - hördült fel elkerekedett szemekkel a társaság. - Nem húzhatod saját magadat!
- Ott rögtön szólnod kellett volna!
- Akkor mindenki visszatette volna a cetlijét, és újra húztatok volna! Így nem lehet! 
- Amikor visszamész, szólj a kollégáidnak, hogy meg kell ismételni!
- Aha... Sejtettem, hogy valami nem stimmel, de nem mertem szólni...

Együttérző tekintetek, karpaskolások. Háta mögött harsány röhögések, térdcsapkodások.  

- Nos, megismételtétek a húzást?

- Nem! Nem akartam utólag mondani nekik, ez annyira ciki, inkább hagyom az egészet. Majd veszek saját magamnak ajándékot és beteszem a közös dobozba, aztán kiveszem és örvendezek!

Másnap széles a doktor úr mosolya:

- Tudjátok mire jutottam? Úgyis akarok egy Kindle-t, hát most megveszem, és azt teszem a csomagba! Mindenki sárgulni fog az irigységtől, képzelem azokat a fejeket! Hetekig fogják találgatni, hogy ki lehetett az én titokzatos Mikulásom!
Minket pedig várnak a bögrék és az illatgyertyák.