Az ember időnként itthonról hazalátogat. Gondosan megtervezi. Repjegyét időben megveszi, nehogy túl drága legyen. Szól a szülőknek meg a szűk baráti körnek, akik vele igen szoros kapcsolatban vannak. Később gondolkodik, kinek szóljon még. Ki fér bele, ki nem. Mennyi az idő, ami juthat. Van-e hivatalos tennivaló, orvos, fodrász, kozmetikus meglátogatandó. Van. Akkor nem szól ennek meg annak, miközben emennek meg amannak szól, fogadkozik, majd legközelebb. Lelkifurdal. Az idő közeledtével egyre lelkesebb, ámde retteg, mert tudja, hogy fáradtabban tér haza, mint ahogy hazautazott. Ajándékokon töri a fejét. Eszébe jut, hogy költségtakarékossági okokból kézipoggyásszal utazik, abba bele ajándék nem fér, mégsem töri a fejét. Lelkifurdal. Becsomagol, kipipál, munkahelyen elköszön, lakást bezárja, reptérre távozik. Kellemesen vagy kellemetlenül utazik. Megérkezik. Várják, örül. Zabál. Kicsomagol. Rohan. Cuppant. Paskol. Ölel. Zabál. Integet. Listát néz, kipipál. Zabál. Ajándékot kap, ő ott áll üres kézzel. Lelkifurdal. Nők Lapjákat bepótol. Zabál. Rengeteg barát, közben a családra szánt idő kevésnek tűnik. Lelkifurdal. Nézi a várost, mi az újdonság, minden megvan-e, baj-e ha megvan, jobb-e, ha nincs meg. Azokra gondol, akiknek nem szólt, vajon mikor lesz, amikor szól nekik, majd egyszer, máskor, már a nyugdíjkorhatárhoz fognak közelíteni, de legalábbis gyermekeik leérettségiznek. Lelkifurdal. Zabál. Színházra, vidékre gondol, kirándulásokra, de szép lenne, nem fér bele már megint. Lelkifurdal. Zabál. Kipipálja a tervezett találkozókat, örül, hogy megvannak még az emberek, legalábbis akiknek szólt. Lelkifurdal. Az időt kevesli, többet töltene együtt. Szomorú. Zabál. Némileg unja, hogy ötvenedszer meséli el ugyanazt, morcosan azt tervezi, hogy legközelebb prezentációt küld emailben mindenkinek... miközben csillogó szemmel hallgatják. Lelkifurdal. A fele hivatalos teendőt nem intézi el, nincs kedve, esetleg utolsó napon kétségbeesve rohan, apjára rátukmál. Lelkifurdal. Zabál. Rohan. Fáradt, mérhetetlenül fáradt. Arra gondol, hogy mikor megy már haza, a mindennapok pocsolyájába. Arra gondol, hogy akkor viszont meg nem látja a hazaiakat. Lelkifurdal. Eljön a hazaút napja, csomagol, zabál. Anyja vinnivalókat tukmál, nehogy éhen haljon. Kézipoggyászba nem fér be. Lelkifurdal. Ajándékok egy része nem fér be. Elszontyolodik, lelkifurdal. Elköszön, felhívják még páran meg esemest küldenek. Felül a repülőre. Kellemesen vagy kellemetlenül utazik. A süllyedés megkezdésekor megkönnyebbülést érez és mosolyogni kezd. Majd lelkifurdal. Érzelmei eufóriává érnek mire végigcsattog a hatalmas városon, és kinyitja a lakásajtót. Boldogan eldől, mint a krumplis zsák, és alszik, alszik, alszik, kanapén döglik, olvasgat, nem telefonál, nem irkál, újra annyit és annyiszor eszik, mint szokása. Hazaért. Hamarosan elkezdi nézegetni naptárát és a repjegy árakat, vajon mikor is, mennyi időre menjen legközelebb haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése