Ancsa néhány napja minden reggel varjú jelmezt ölt, színtelenné válik a protokoll szerint, belelép a rohanós mokaszinba, táskájába beteszi a magassarkút, behúzza az ajtót, sétál tíz percet, és az állomáson további varjakkal egyesül. Lemegy a metróba, felveszi a reggeli újságot, elenged két-három szerelvényt, mert elve, hogy csak olyanra száll fel, ahol nem kell a már bent ácsorgókat préselni azért, hogy az újak is beférjenek (ezért persze időben is indul). Varjakkal körülvéve elböngészgeti az olvasnivalót.
Negyven perccel később varjak társaságában kiáramlik a metróból a Big Ben közelében. Egyre sűrűsödő varjúrajban bemegy a forgóajtón egy jó magas üvegkalitkába, kártyáját beolvastatva belép a kapun. Vagy öt percet sorban áll, hogy beférjen a nyolc lift valamelyikébe. Felreppen a helyére. Kabátját felakasztja, táskájából előveszi a magassarkút, lecseréli a mokaszint, hogy mégvarjabb legyen, szó ne érje a ház elejét.
Tesz-vesz. Csinálja, amit mondanak. Amit nem mondanak, nem csinálja. Kinéz az ablakon. Sokszor kinéz. Háztetőket lát, egy óriáskereket, meg másik házakban szorgoskodó varjakat. Süt a nap, beborul, süt. Végre ebédidő, kicsit kireppenhet. Jaj, a belépőkártyát el ne hagyja, megtollazzák érte, mert a házban fontos közintézmény is működik, billog van mindenki nyakában. Varjak rohannak az utcán, kevés az idő, intézni kell ezt-azt. Varjak fogják a menzán a műanyag tálcát, esznek sietve. Vissza az üvegkalitkába aztán.
Öt óra. Ancsa bedobja a táskába a magassarkút, felhúzza a mokaszint, vár a liftre vagy öt percet, és a többi varjúval együtt kirohan a kalitkából csak azért, hogy megnyerje a metróba vezető futóversenyt. Harc az ülőhelyért. Lehet utazni haza vagy a rég várt találkozóra.
A minap szórakozásból megpróbált a metró felé ömlő tömeggel szembe menni a főutca széles járdáján, úgy kétszáz méterre az állomástól, szinte felpréselték a házfalra. Szaladt mindenki a föld alá vezető bejárat felé, mint eszét vesztett zombihad. El, el, ki tudja ki hova.
Egyszerre várta és félte a napot, amikor ez bekövetkezik. Most csak egy dolgot tehet, hogy Ancsa lehessen: pink sálat hord.
Éljen a pink!
VálaszTörlés