Haladjon Ön is a korral...

...süssön Váncza sütőporral!

Ancsa nem mindig halad a korral. Mert az ezredforduló után nem sokkal, közel tíz éves munkatapasztalattal a háta mögött megszerez egy állást. Ahonnét szeretve-szidott és szidva-szeretett főnöke kezét fogva átlibben egy másik állásba. Ahonnét igaz elbocsájtják Fura Urak, de külföldre költözve gyorsan állást talál újra. Azon az egy munkahelyen tesped fél évtizedet. Majd önmagának tesped csak úgy. Így aztán eltelik egy kerek évtized. Majd rájön, hogy nem jött el a világvége, 2012 elmúlt, lépni kell, fejében ötletek cikáznak, és most megint állást keres.  

És akkor kapcsol, hogy semmi se úgy van, mint volt. Állást nem úgy kell keresni, mint hét-tíz éve. Időigényes. Egész napos elfoglaltság. Kérdőívek, regisztrációk, loginok. Fordulók tömkelege. Füllentések a hirdető szájíze szerint. Ismétlések és ismétlések. Újra leírni azt, ami már benne van az önéletrajzban. De melyik önéletrajzot használja Ancsa? Hajdanában-danában egyfélével járta a világot. Nem kellett kitalálnia matyóhímzéses extrákat sem. Csak bement, megnézték, vagy kidobták, vagy nem. Látott élő embereket, akik hol kedvesek voltak, hol ízekre szedték. A lényeg, hogy el akarták dönteni egy fél-egy órás beszélgetés alatt, hogy mit is akarjanak egymástól. 

Most nem lát hús-vér embereket, csak gépel és gépel. 

És dühös. Az elpazarolt napokért. A "szakemberekért", akiknek ez a gépelősdi-sokfordulósdi állást teremt. 

Ancsának nagyrészt hírneves munkahelyei voltak. És tudásban kiváló kollégái. Akiket valakik kiválasztottak és felvettek. Kérdőívek nélkül, két körös elbeszélgetés után. 

Vajon ezek a régi kollégák már megszokták a Váncza sütőport, vagy még mindig a szódabikarbónát keresik a boltban?