Töööök jó, amikor az ember fodrásznál volt, és akárhova megy, megdicsérik, hogy milyen jó a haja!
Még akkor is töööök jó, ha nem értem, mi ez a felbuzdulás, ugyanis a hajam pontosan ugyanúgy néz ki, mint ezelőtt fél évvel! Semmi extrát nem látok rajta.
Az eltelt fél évben pusztán annyi történt, hogy volt a fejemen egy nagy kupac haj, ami nőtt és nőtt. Mire ősszel mentem volna fodrászkámhoz a szokásos 3 havonkénti nyírásra, ő szíveskedett rondán összetörni magát motorbalesetben. Visszatérési ideje bizonytalan. Én meg mint egy rémült kisgyerek, akinek elveszett az anyukája, csak vártam, vártam, hátha máris felépül, munkába áll, mert más anyuka nem kell... más fodrász sem kell! A hajam meg csak nőtt és nőtt.
Aztán feladtam, rájöttem, a környezetemben egy csomó mindenkinek csodaszép hajkoronája van, tehát vannak még Tomin kívül fodrászok ezen a világon. Így esett, hogy szombaton beültem az ominózus székbe, és csatt-csatt, létrejött a fél évvel ezelőtti frizura hasonmása.
Biztos szörnyen nézhettem ki egy ideje, ha ekkora az extázis az ismeretségi körömben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése