Van, amikor semmi nem történik. Vagyis de igen, csak olyasmi, amiket itt nem szívesen osztok meg. Egy kis magánéleti ez meg az. Egy kis politika. Főleg politika. De nem lehet, itt nem, kikötöttem. Amúgy sem... nincs sok jogom... Közel hét éve semmiféle termelőtevékenységet ebben az országban nem folytattam, egy fitying adót nem fizettem. A véleményalkotásom amiatt is korlátozott, hogy évekig nem tájékozódtam a történések felől, ez egyrészt tudatos választásom volt, másrészt a külföldi hétköznapok elmossák a hazai hétköznapokat. Mert akkor a hazai hétköznap a külföldi hétköznap, és a külföldi hétköznap a hazai hétköznap. Alapok hiányoznak. Harmadrészt, ahogy magamat ismerem, köd előttem, köd utánam. Szóval óvatosan szemlélődök csak. Ahogy egy másik blogban olvastam: "Pont most sikerült hazaköltöznöm, és csak kapkodom a fejem."
A mini molyolásokról írni meg dögunalmas. Hogy épp kivel futottam össze, vagy mit ettem, milyen háztartási tevékenységet folytattam, napi szinten, hááát, az aztán a széles publikumnak nem valami izgalom! Láttam ilyen blogokat, ijha! Csodálom, aki minden este leül, és beszámol az eltelt nap perceiről.
Az ember keresi a stílusát - de az biztos, hogy az aprólékos naplóírás nem az enyém. Inkább a kiragadás, ami vonz. Ilyen blogok is vannak, és azokat szeretem.
Most elég szűk körben mozgok, van ebben egy kis lustaság, talán a tél miatt (ami idén kíméletes, de akkor is tél), még a belvárosig elmászok 20 perc alatt, de semmi más... Elárasztanak a hírek másoktól, jók is, rosszak is. Sőt nagyon jók és nagyon rosszak is. Ilyenkor elgondolkodom, vajon az én hírértékű hírem legközelebb mi lesz?
Ma Ágnes napra megyek. Ez különlegesség. Az én családom nem névnapozik, csak jelképesen kívánunk egyet. Inkább a munkahelyeimen kellett erre ügyelnem, ki ne hagyjam, és egyes barátoknál. Amióta külföldre mentem, a névnapok teljesen eltűntek az életemből. A sajátom se jutott eszembe soha. Egy-két köszöntés jött Magyarországról, de arra már nem figyeltem, hogy visszafelé én is köszöntsek. A kinti magyaroktól semmi... És most íme, Ágnes meg a cukrászda!
Hát így várom szép csendben, ahogy kipattan a fejemből a legújabb szikra...
(A fényképet egy itt élő külföldi ismerősöm készítette, ezúttal nem saját készlet és nem is a google-ről loptam.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése