Ez is azok között van, amit akkor tanultam meg értékelni, mikor nem volt.
1. opció: Állandó kínálat mellett naponta változó választék, levesek, főzelékek, frissensültek, készételek, csirke, disznó, marha, hal, sajt, gomba, zöldség, szaftosak, szafttalanok, töltöttek, töltetlenek, tésztafélék, édes tészták, sütemények, sorban válogatva vagy menüben, más állítja elő, mégis házias minőségben, nulla utánjárás, nulla mosogatás, a fizetendő összeg a levesért és a főételért menüben €3 átlagosan.
2. opció: Szinte minden este főzőcske, előtte kitalálás, utánjárás, szeletelés, mosogatás, utána dobozba pakolás, ne adj isten reggel otthonfelejtés és káromkodás, ha nem maradt otthon, akkor délidőben mikrózás, újabb mosogatás, majd este minden kezdődik előről, vagy az ember napokig eszi ugyanazt... Egy olyan kultúrában, ahol ebédre szendvicset esznek, amit vagy otthonról hoznak, vagy darabját €4-6-ért rakatják össze az un. "szendvicshelyeken". És az az embernek nem tetszik, mert nem így képzel egy ebédet.
3. opció: Szerencsés esetben a 2. opció kibővül azzal, hogy főzős kedvű barátoktól érkezik egy-egy doboz finomság, szintén ebéd-bevivő célzattal, és az ember a saját teli dobozával viszonozza.
4. opció: Amikor az ember teljesen megelégeli a 2. ponttal kapcsolatos fáradalmakat, meglátogatja a munkahelyén mégiscsak létező menzát. Ahol rájön, hogy még mindig jobban járt volna, ha a "szendvicshelyre" megy, mert ott legalább friss alapanyagokból az orra előtt rakják össze a szendvicset. Azt fűszerezni se kell, nincsenek különleges ízorgia elvárások.
2. opció: Szinte minden este főzőcske, előtte kitalálás, utánjárás, szeletelés, mosogatás, utána dobozba pakolás, ne adj isten reggel otthonfelejtés és káromkodás, ha nem maradt otthon, akkor délidőben mikrózás, újabb mosogatás, majd este minden kezdődik előről, vagy az ember napokig eszi ugyanazt... Egy olyan kultúrában, ahol ebédre szendvicset esznek, amit vagy otthonról hoznak, vagy darabját €4-6-ért rakatják össze az un. "szendvicshelyeken". És az az embernek nem tetszik, mert nem így képzel egy ebédet.
3. opció: Szerencsés esetben a 2. opció kibővül azzal, hogy főzős kedvű barátoktól érkezik egy-egy doboz finomság, szintén ebéd-bevivő célzattal, és az ember a saját teli dobozával viszonozza.
4. opció: Amikor az ember teljesen megelégeli a 2. ponttal kapcsolatos fáradalmakat, meglátogatja a munkahelyén mégiscsak létező menzát. Ahol rájön, hogy még mindig jobban járt volna, ha a "szendvicshelyre" megy, mert ott legalább friss alapanyagokból az orra előtt rakják össze a szendvicset. Azt fűszerezni se kell, nincsenek különleges ízorgia elvárások.
Mert mit találni egy hatalmas ír egyetem menzáján? Egyféle zöldségalapú krémlevest, amihez szelet kenyér és vaj dukál. Fish and chips-et. Egyben sült húsból tisztes szeletet pépesre főzött zöldségekkel és sült krumplival. Lasagne-t sült krumplival. Olasznak mondott tésztát valamiféle paradicsomos dologgal leöntve. Rántottnak mondott csirkemellett furcsa szivacs állagban. Hasábburit és sültbabot. No, ebből válogass öt éven át! Még talán a salátabár kisegít, de az is mindig ugyanaz. És mindezt gondosan elhelyezik olyan hosszú pultok mentén, mintha gasztronómiai mennyországba jutott volna az ember! Majd csenget a kassza, €7 alatt megúszni nem lehet az egy tál förmedvényt, elé leves, mögé desszert szóba se került.
Az ember tehát szidja magát, és még aznap visszatér a 2. opcióhoz. És keresi a 3. opcióhoz a partnereket.
Az ember tehát szidja magát, és még aznap visszatér a 2. opcióhoz. És keresi a 3. opcióhoz a partnereket.
Most aztán nagyon élvezem az 1. opciót, ki tudja meddig tehetem! Én olyan kifőzdét tudok, ahol pénteken még kacsacomb is volt hagymás törtkrumplival és párolt káposztával. Egy pesti külvárosban. Szerelőoverallos férfiak, nyugdíjasok és anyukák iskolatáskás gyerekekkel ülnek boldogan a kék kockás terítős asztaloknál. Ezt egy dublini "szendvicshely" és csillogó egyetemi menza sem fogja soha überelni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése