Ki evett a tányérkámból?

Mert mind jöttünk valahonnét.

- Látom, ízlett a tegnapi piláf!
- A piláf? Én nem ettem belőle egy falatot se, most akarok majd.
- Nem ettél belőle??? Hisz alig van a fazék aljában!
És tényleg. Alig van. Pár húscafatka és valamivel több rizs meg zöldség.
- Hát én nem ettem belőle.
- Nem értem, ettem én egyszer, meg a gyerek is egyszer. Tele volt a fazék.
- Tudom, láttam, rengeteg volt. Bárcsak ettem volna!
- Nézd már, nincs tej! Elfogyott a tej! Ez a nagy doboz! De hiszen reggel még tele volt! Nem is voltunk itthon egész nap! Az aljában lötyög egy kevés.
- Ez érdekes... Más nem hiányzik, vagy igen?
- Nem, nem úgy néz ki, minden megvan... Te jó ég! A festők! Itthagytuk nekik a házat reggel nyolctól délután négyig! Megették a piláfott! Megitták a tejet! Minek ittak tejet?
- Kávé. Na én megnézem mennyi neszkávé van... Hú basszus! Szombaton nyitottam ki. Nézd csak, félig üres a doboz! Hetek kellenek ahhoz, hogy ennyi fogyjon!
- Ha ha! A rohadékok! Hát mit képzelnek! Pedig mindenki azt mondta, hogy lengyel építőmunkásokat hívjak, azok megbízhatóak meg jól dolgoznak! A főnöküket ismerem is! Megőrülök! Bejárnak a konyhába, beleesznek a fazékba, átnézik a hűtőt! Nem elég, hogy a vécémbe hugyoznak álló nap! Kelet-Európa! Brrrhhh!
- Figyelj már, bármi más eltűnt? Nem. El van mosogatva? El. Megbízhatóak tehát! Mifelénk főznek az építőmunkásra. Legalábbis egy pár éve még így volt, most nem tudom mi a szokás. Anyám is főzte a pörköltet nokedlivel annak idején, mikor lakást tataroztam, elvárták, örömmel ették. Biztos a lengyeleknél is így van, annyira hasonlítunk... Hát ott volt a nagy fazék a tűzhelyen, azt hitték az övék. Meg benyúltak a konyhaszekrénybe, megvolt a kávé is, a hűtőben a tej. Igaz, senki se mondta nekik, hogy elvehetik, de ha nem akartuk volna, hogy megegyék, igyák, akkor nem lett volna ott. Nem egyértelmű? A zabrálás kultúrája, Kelet-Európa, aki kapja, marja. Különben is, téged dicsér, hogy így elfogyott a kaja.
- Felrobbanok!... Ha megkérdeztek volna, adok nekik, de így??? Most jut eszembe, egyszer az angol építőmunkások is megitták az összes kávét. A kapszulást, a drágábbat. Csak dobálták bele a gépbe, én meg napokkal később vettem észre, hogy eltűnt a készletem. Az angolok!
- Na látod, még ők is. Nézd, a jó kis Pimm's megmaradt! Két pohárnyi hiányzik csak, ugyanúgy, mint egy napja.
- Mert a szemét lengyelek biztos nem tudták mi az!  Ha tudták volna, felvedelték volna és itt randalíroztak volna!
- Még jó, hogy nincs vodka itthon!
- Akkor aztán lett volna haddelhadd!
Másnap reggel mindent elzártunk, csendben elmentünk dolgozni.  
Harmadnap azt mondták a lengyelek, hogy ha elől hagyunk egy kis neszkávét meg tejet, akkor cserébe ingyen lefestik a kerítést és a kopott bejárati ajtót.
Kezet ráztunk. 
Nagyon szép lett. Olyan görög kék. A fehér utcában. Illik az angol sorházak színes ajtókavalkádjába.