A vajpuha szaftos báránysült kuszkusszal igen finom. Még a menzán is. Csak sok. Visszaballagok tehát a pulthoz a tányérommal, és kérek egy elviteles dobozt, hogy belepakoljam a nem kevés maradékot. Elképzelem máris, ahogy holnap majd kipótolom a salátabárból, hús így is van bőven. Épp a marokkói szakács szolgál ki.
- Dobozt? Tessék, itt van, gyere, rakd csak! Kedvellek én téged nagyon, nem olyan vagy, mint ezek itt! Ezek csak dobálják ki a kaját, ízlik nekik, hisz minden nap itt esznek, nem jönnének, ha nem ízlene, mégse kell amit megvesznek, a tányéron hagyják, mehet a szemétbe. Mit képzelnek ezek? Agyatlanok! Az ilyen embereket szeretem, mint te, elcsomagoltatja a maradékot, megeszi később, tiszteli az ételt!
Kitépi a kezemből a dobozt, és a melegentartóból rápakol egy rendes adagot, még mielőtt szóhoz jutnék le is csukja gondosan.
- Tessék, itt van, vigyed csak, megérdemled!
- Köszönöm, de...
- Holnap megeszed. Isten áldjon!
- Téged is!
Másnap, mikor előveszem a dobozt, még finomabb a vajpuha szaftos báránysült kuszkusszal.
oooooo, hát ez de jó :-)))) melegség öntött el! :-)
VálaszTörlés