A tornádó menetrend szerint a szomszéd lakásból érkezik. Négy betöltött év. Barna bőr, csillogó, kékes fekete haj, ragyogó bogárszem. Boldog mosoly és durcásan felcsapott orr igény szerint váltogatva. Talán a combom közepéig ér, amit igencsak felvágott nyelvvel, határozott viselkedéssel és főnökösködéssel kompenzál.
Útra készen dörömböl az ajtón déli tizenkettőkor, vállán gyerekretikül, kezében műanyag csilivili kislánymobil, hóna alatt roller. Kedvenc játszópajtását és a hozzá tartozó anyukát indulásra még félkésznek se nevezhető állapotban találja. Csípőre tett kézzel áll meg az előszoba közepén.
- Pfff, szóval nem készültetek el! A lusta emberek rossz emberek!
De neki ennyi nem elég.
- A lusta emberek az álmaikból sosem ébrednek fel!
Pironkodva nézek végig kockás pizsamámon, a bevetetlen ágyon dörmögő laptopon és a mellé dobott regényen, meg az elmúlt napok tárgykupacain.
- Mhm... - csak ennyi bír kiszakadni belőlem. Sebeimet még másnap is nyalogatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése