Ott fekszenek a hospice-ban a párnák közé süllyedve, gyerekeknek látszanak távolról. Közelről csontok és bőrök, arccsontjuk kiáll, szemeik hatalmasak. Elmenetelben erről a világról.
Már nem félek belépni, elég volt egyetlen alkalom rájönnöm, hogy valamiért ez bennem rendben van. Segít a gyakorlott kolléganő, akivel járok oda, olyan, mint bárhol és bármikor, és beszélget mindenkivel. Leltározzuk az orvosi eszközöket és műszereket, A3-as lapra nyomtatott unalmas listák, vonalkódok, sorozatszámok, pipa vagy hiányjel. Hálás lehetek a sorsnak, hogy a nehezen viselt tevékenység közepette embereket mutat a maguk valójában, akármilyen is az a valóság!
Kopogásunkra harsány tessék érkezik az egyágyas teremből. Széken üldögél a mosolygós öregember. Felesége, a párnákkal megtámasztott aprócska csontváz rendkívül elfoglalt. Szőkére festett haja befésülve, Catherine Deneuve-re emlékeztet. Előtte a tálcatartó, rajta ezüstszínű ovális sminktükör és mérhetetlenül sokféle púder, szemfesték, kihúzó, rúzs. Minden mozdulata csiga lassúsággal történik, tologat, válogat, felmér és szépül. Nincs már testi erő, csak akarat van.
Leltároznánk, nagyot nevetnek, tán csak nem a tükröt és smink eszközöket is felírjuk? Nem, azt nem.
Római olaszok. Ó, Róma! Ó, Olaszország! Ó, a konyha! A férfi máris az asszonyka szakácsművészetét méltatja. Gondolatban mind a négyen főzünk, dobáljuk az ételek neveit. Sor kerül a tiramisura, ami sosem lesz olyan, amilyennek lennie kellene. A férfi szerint az ő felesége ebből is a legjobbat tálalja bármikor. Fáradtan sóhajt az asszonyka, rúzzsal a kezében:
- Tudjátok, lányok, a tiramisu egyetlen titka, hogy igen friss tojás kell hozzá! Olyan, amilyent szinte most vettek ki a tyúk alól!
Friss tojás, ugyanmár, gondolom én! Só-bors kell hozzá. Olyasvalaki, aki repdes a szép napokon, és erőt, méltóságot visz a borzalomba is. "Az áldásaid számold!" - tartja az ír közmondás.
- Te, én olyan éhes vagyok amióta kijöttünk az olaszok szobájából! Másra se tudok gondolni, mint egy nagy tál pastára meg tiramisura! - nevetünk össze a kolléganővel úgy fél óra múlva, és elmondunk a kedves hölgyért egy imát, mindketten a magunk módján, hisz a világ két egész más pontjáról jöttünk.
De a tiramisu titkát egyformán megértettük.
könnyes mosolygás
VálaszTörlés