Nehéz örökség

- Nem fog ez menni! - sóhajtja a Törzsfőnök délelőtt 10-kor, lementi az Excel táblázatot, félretolja a köjálos felmérések iratait, és felénk fordul. - Nem lehet online törzsfőnök lenni! Haza kell költöznöm a távoli afrikai országomba! 
Mi is félretoljuk a papírhalmazt, érdeklődve pislogunk.
- Kértem a korkedvezményes nyugdíjazásom december 31-el, illetve megint elmegyek másfél hónap fizetés nélkülire augusztustól. A család meg itt fog élni továbbra is, a legkisebb még csak 13 éves. 
- Hú...
- Nem baj, majd évente kétszer jövök, meg ők is jönnek évente kétszer. Majd a király el fog engedni, ha megkérdezem.
- Hmmm, mint egy munkahelyen?

- Igen, ugyanúgy. Most nézzétek meg, folyamatosan berreg mindkét mobilom, állandóan hívnak a távoli afrikai országból. A kisfőnökök. Meg a király. Ezt így nem lehet. Több tucat kisfőnök van alattam. Ha nem vagyok ott, kifúrnak! Kitalálnak valamit, mennek a királyhoz, súgnak-búgnak... Az unokatestvérem is törzsfőnök, egyszer sem mert szabadságot kivenni!
- Amúgy hány embered van?
- Olyan hatvanezer. Borzasztó nehéz. Tegyél mindenki kedvére! Tudod mennyi ajándékot kellett vennem, hogy biztos rám szavazzanak? Vagy 8000 fontom elment rá!
- Jesszusom, na de Nono! Ez korrupció!!! Miket vettél? Modern kütyüket például?
- Ez nem korrupció! Csak kis ajándékok! Ruhák. Kozmetikumok. De fúrnak, amint nem vagy ott! A másik jelölt a királynő öccse volt.

- Miért jelöltek téged?

- Mert tanult, rendezett életvitelű és anyagilag megalapozott ember vagyok. A király például az USA-ban élt korábban, ő is egészségügyis volt, a gyerekei máig is kint élnek. No meg a királyi családból kell származni hozzá, de az mind nem elég, ha a fenti kvalitásokkal nem rendelkezel.

- Uh... oh... nagy megtiszteltetés! De ugyanakkor hatalmas feladat!

- Igen. És akkor fel kell öltözni pompába, és úgy megyek az utcán, hogy valaki fogja a kaftánom alját, egy másik meg legyez.

- Oh...

- És nézd meg milyen szép idő van, ugye elmennél sétálni? Na hát én ott már nem mehetek! Mert ha meglát az utca népe, kitör a hisztéria! Csak inkognitóban. Borzasztó!

- Mint a királynő? Ő se ugorhat le egy liter tejért...

- Így van. Majd csak a titkárnőmön át lehet elérni.
- És ha ott élnék és ilyen jóban lennénk, és meghívnálak hozzám vendégségbe, eljönnél-e? - kérdezi India mindeddig hallgatag szülöttje.
- Csakis éjjel, titokban... Borzasztó!

- Ó. Bennem sajnos semmi arisztokrata nincs... - nyögöm ki jobb megjegyzés híján. Majd India szülöttjéhez fordulok, most már végképp nem tudom kiről mit gondoljak ebben a kavalkádban.

- Benned csordogál legalább egy kis arisztokrata vér?

- Nem tudom, mit tudni, hát lehet, talán le kéne ásni jobban, és kiderülne, hogy igen...

- Na speciel mik voltak a nagypapák?

- Izé... túl sok benne a politika. Mindig a politika! - és becsukódik a keleti mesekönyv.

- Nálunk is... - csukódik be a magyar a mesekönyv.

- Utálom a politikát, nem foglalkozom vele.

- Dettó. Elegem volt belőle.

- Hoztál kaját vagy menjünk a menzára?

- Menzázhatunk.

- Délben jó lesz?

- Persze, jó lesz!