Meglepetések

Hogy szülinap van, meglepett. Ritkán látott ismerősökhöz ugrottam fel, közös vidéki barátainkkal találkozni. Viharos fogadtatás.

- Juuuujjj, de jó hogy jöttél, itt egy pohár bor, megmutatom a lakást...

- Eeee... kabátom, táskám...

(süket fülek)

- ... ez a nappali, ez a háló, ez a konyha, ez a kilátás, ez a fürdő, ez a tároló, ez a klotyó, vegyél a sütiből, ja mert nekem szülinapom van, itt vannak a taxik, indulás!

- Heee?

Teljes menetfelszerelésben bor felhörpintve, süti megkóstolva, kutya gyors végigsimítása, és már kint is voltam a lépcsőházban. Tíz perc múlva egy felettébb ijesztő IX. kerületi utca abszolút bizalomgerjesztő éttermének titkos hátsó szobájában találtam magam - no, nem a bűnbarlangban, csak a "privát" feliratú szakaszban. Kézfogások, nevek egyik fülön be, másikon ki, ilyenkor bízom benne, hogy később összeáll a kép. Vagy egyáltalán fontos-e ez? Jövök én még ide? 

Ördög tudja, mi mindent rejtegethetnek még az éttermek a maffiás filmekből ismert hátsó szobákon túl. A sörös rekeszeken átvergődve következett a lépcsősor olyan mély pincébe, hogy itt még az atomrobbanást is túl lehet élni. A hosszú, kivilágított folyosó végén pedig kényelmes bőrkanapékkal és diszkógömbökkel berendezett szoba - karaoke számára. Jól éreztem magam.

Kemény önuralom árán hazaértem éjjel 1-re. Mert persze mikor történik ilyen nyugdíjas életemben? Szórakozóhelyekre járni egy ideje nem szeretek, a házibulikat imádom, de az meg ritkán akad. 

Tehát akkor történik ilyen, amikor napokon át reggeltől estig tanfolyamon ülök. Ahol oda kell figyelni, jegyzetelni, gyakorolni és emlékezni. Ahol, tekintettel a tematikára, nem illendő káros befolyásoltság alatt lenni.

Most nem nyiffantott ki a tanfolyam. Talán azért se, mert előtte-utána több időt tölthettem a levegőn, minden nap. Vasárnap az Erzsébet téren piknikelve reggeliztem egy szakítófélben levő matt részeg angol pár és borosüvegük társaságában. Érdekes kép reggel 9-kor. Nem ültem messze, fő a nyelvtudás élve tartása. Estefelé Duna-part és a biciklis kritikus tömegek. Sőt, salsa buli az Erzsébet téren a parkban. Erről se tudtam, hogy van egy ilyen klub, oda járnak táncikálni amint kitör a jó idő. Némi nézelődés után bevonultam a Budapesti Kamaraszínházba egy tökkelütött abszurd darabra, de a klausztrofóbiás érzés a kakasülőn több napon át tartó 9 órás bezártság után nem hiányzott. Hát, nem vagyok egy könnyű eset... A Nyilas, ugyebár.

A színház hamarosan bezár. Botrányos!!! Mert nem kap támogatást. Miért pont ez a színház? Ahol jobbnál jobb darabok futnak évek óta?

Eh, annyi mindent nem tudok...