A hatéves meg én, tapossuk az eső áztatta leveleket a kora esti sötétségben. Fél éve nem találkoztunk. Apró keze a kezemben, fegyelmezetten át az úton, úristen, hogy megnőtt, hol a szeleburdiság? Leül a buszmegálló padjára, lóbálja a lábát.
- Tudod, a fickó, akivel együtt laktál, igazán vicces volt!
Hogy merült ez fel itt és most? Fél éve készül rákérdezni talán.
- Ööö... vicces? Igen, vicces...
Persze, hisz birkózott, bohóckodott velük.
- ...Szóval igen, vicces. De tudod, hogy már nem vagyunk barátok...
Barátkozás, hahaha.
- Hát ez az! Hogyhogy nem vagytok barátok?
- Tudod, hogy a barátságok néha nem működnek...
Jöhet a régi magyarázat, bevált korábban is, más kisgyereknél.
- ...Tudod, sokat veszekedtünk. És ki akar úgy lakni, hogy mindig veszekedik?
A bogárszemű hatéves lelke hatvanéves, talán, mert neki ennyi nem elég. Neki véleménye van.
- Ez igaz! De veszekedni nem jó! Ha a barátok veszekednek, annyit kell csinálni, hogy kezet fogtok, és bocsánatot kértek egymástól!
- Tudom, megpróbáltuk, nem is egyszer, de hiába...
- Na de min tudtatok annyit veszekedni?
- Mindenen, az égvilágon mindenen!...
Most mit mondjak egy hatévesnek?
- ... Miért mentél oda, miért nem mentél oda. Miért tetted oda, miért nem tetted oda. Miért mondtad ezt, miért nem mondtad ezt. Ilyesmi.
- Hát ez nem nagy ügy! Cserélgetni kell!
- Mármint hogy érted?
- Hát például ha az ennivalón veszekedtek, akkor egyik nap azt az ételt kell enni, amit ő szeret, másik nap meg amit te szeretsz. És akkor semmi gond, mindenkinek egyformán jut!
- Hidd el, megpróbáltuk, ezt is megpróbáltuk! Mindent megpróbáltunk!...
Kezdek ideges lenni, úgy érzem, mint akit a vénasszonyok tanácsa faggat, pellengérre állít, hogy ezt megoldani nem sikerült, már megint.
- ... Elhiheted nekem, néha az ember mindent megpróbál, és akkor se sikerül!
- Nos, akkor nincs más teendő, új barátot kell találnod! - bólogat a hatéves.
- Hát igen, én is így gondolom. Örülök, hogy egyetértünk!
- Na és kerestél már új barátot?
- Ööö, igen... vagyis nem kerestem, az ember azt nem keresi... mittudomén... valaki keresi, valaki nem...
A hatéves hatvanévesnek tűnik. Én meg kicsi lánynak, aki magyarázza a bizonyítványt.
- ... de nem tudom jó barátom lesz-e, tudod ezt az ember előre nem tudja.
Hát hülye vagyok én, szellőztetem az életem egy hatéves előtt?
- De megkérdezted tőle, hogy akar-e a barátod lenni?
Már mosolygok, istenem, de egyszerű lenne ez így... akarsz a barátom lenni?
- Igen, megkérdeztem, és azt mondta, lehetünk barátok... de mondom, nem tudom jó lesz-e.
- Az már jó, hogy a barátod akar lenni, és lehet, hogy ő nagyon-nagyon jó barátod lesz. Majd meg fogod tudni. Hol van már a busz? Annyira rég várjuk! Játszhatok a telefonoddal?
Vissza az eredeti szerepkörökbe. Mennydörgés.
- Kizárva, bezzeg az én időmben nem volt telefon, mégis elvoltunk addig, amíg jött a busz! Elég nagy lány vagy már ahhoz, hogy kibírd ezt a keveset! Tessék nézelődni, a világot figyelni!
Elmúltak a hisztis évek, nyugodtan néz rám. Ha idősebb lenne, talán kikérné magának, méghogy ő nem figyeli a világot?
Új Baráti ;-)
VálaszTörlés