A rohadt életbe, már megint rakodok, szortírozok, azaz költözöm! Mi ez a különleges állatfaj, amelyikhez tartozom, és képes ezt megfelelő rendszerességgel végrehajtani? Mindig úgy kipakolni, hogy tudjuk, ez megint csak ideiglenes. Egy hét, egy hónap, fél év, egy év... Ha megvan a két év, akkor már hívjuk a Guinness Rekordok Könyvét, hogy jegyezzék be.
Még jó, hogy számos hasonló egyedet ismerek, különben kezdeném azt hinni, hogy hiányzik egy kerekem. Bár, lehet, hiányzik. A minket überelő állatfaj csak az, amelyik képes akár naponta továbbmoccanni egy éven át egy 15 kilós hátizsákkal... Ám úgy érzem, nekik jobb, mert nem kell se rendszerezniük, se annyit dolgozniuk ezzel.
Aztán hajrá, cipekedés, jó esetben van, aki segít, máskor magad uram, ha szolgád nincsen.
Előnye: a tárgyak egyre inkább veszítenek jelentőségükből, és eljön a nap, amikor megvilágosulsz, hogy az a pár palackzöld cipő nem is olyan létfontosságú. De a 15 kilótól még igen messze vagyok.
Meg sokminden másra is rájössz, magad és a világ kapcsán, mit tartasz fontosnak, elfogadhatónak, benyelhetőnek, elviselhetőnek - és mi tölt el örömmel, mi az, ami olyan pluszt tesz hozzád, ami sose történne meg, ha hosszú évekig egy helyben ülnél. De azt is tudod, hogy mit veszítesz vele.
Rugalmasság, igények, elvárások, orrfennhordás, alázat, gyökerek, kényelem, színesség, tolerancia, önismeret, világismeret, mi szükséges létfenntartásunkhoz és mi nem... Hosszasan sorolhatnám azt, ami minden embernél széles skálán mozog, és a körülmények hatására elhelyezkedésük ezen a skálán egészen meg tud változni.
Szerződés utolsó átolvasása, feltételek teljesítése oda-vissza, kézfogás, sok szerencsét, és irány az ismeretlen, hogy megint új értékrendet rajzoljunk.
Good luck! ;-)
VálaszTörlésköfi!!!
VálaszTörlés